Az alábbi, sajnálatosan  gyerekkori írás [1993] elolvasása után már derenghet az, miért is nem lett újságíró zenekarunk szólógitárosa

Házam délnyugati sarkában van az oltárom. Az azon elhelyezett könyvek jórésze jobb, okosabb gondolatokat tartalmaz ebben a kérdéspontban. (Nincs kiterjedése,) Ismerek egy módszert, de most szégyellném alkalmazni.

Nemrég azt tanultam egy könyvből, hogy az irodalom célja: az írónak legyen alkalma minél többször finom, habos sörrel teleinnia magát. Ezt úgy kell érteni: kellemes élet. Ehhez pedig a nők is hozzátartoznak. Az ember (író) beírja magát dondzsovanninak. A többi a kékharisnyák dolga, akik mint moirák, szövik az élő legenda leplét. (Moirágta írói lepel,) Utána már tényleg nincs más hátra, mint esténként borsos tojásrántottát enni, és kellő számú, színű illatos óvszert magánál tartani. Jönnek a nők. Feketék, vörösek, szőkék, fehérek és fahéjszínűek; ordasodvú kiéltek, mohó kis szüzek; vagy akik nyugodt öregségüket a jogutódnak járó díjakból szeretnék biztosítani. Csakhogy nincsenek kékharisnyák. Feketék, halványkékek, Grupik.
Mainapság, ha AZT akarja az ember, folyton, akkor egyszerűbb, ha hevimetál-gitárossá lesz. Nem túl bonyolult, megtanulja azt a három akkordot, és kész.
- Vagy ha nem, -akkor legyen basszer, az csak három
hang, s a zsűri (közönség: csajok) úgysem tudja, mi a különbség.
És akkor az ember (hevimetálgitáros) megkapja azt a nőt. Egy idő után teljesen mindegy, kit. Mondjuk január van, 14° Fahrenheit. Szépen beveti a nőt a VW mikrobusz hátuljába egy farmerbekecsre, ha türelme van, vetkőztet. Lehúzza róla a lovaglócsizmát, harisnyafarmert, tigrismintás műselyemblúzt, szivacsbetétes melltartót. Ráveti magát, lecsókolja róla azt a hétféle kozmetikai szert, amit magára hordott. A nő még mindig olyan, mint a penge. Vág. Combjait kissé összezárja, összpontosít az arcára, hogy szét ne hulljon azzá, ami. Egy hevimetálgitáros nagyon ért a nőkhöz, belecsókol a nő vállgödrébe, aztán mellbimbóit veszi sorra. A nő koncentrál, sikkant egyet, kicsit rekedtre sikerül, végigskálázza a négernő éjszakáját. Csak múlna el ez rólam, gondolja; gyere, gyere, mondja a hevimetál-gitárosnak. Hangolnom kell még, suttogja; egy grupi ilyenkor már tudja, mit kell tennie s lejjebb csúszik, de a grupi, az nem nő, barát inkább, nőnemű ugyan, de az csak egy dolog, szóval mindig van nála Fender-pengető, E1-es húr, tyúkbél, szódabikarbóna, kiscsajok címlistája posztinorral stb. A nő gondolkodik, mit tegyen, azt azért mégsem, annyira azért nem ismerem; mondj valami trágárat, jut eszébe barátnője tanácsa. Mond hát valami trágárat, erre a hevimetál-gitáros beindul, lehunyja szemét, koncentrál. Janis és a Full Tilt Boogie Band, Try; a nő közben megpróbálja ajkait szabaddá tenni, kicsit magához is nyúl, hogy ne legyen annyira száraz. És most Axel Rose-ra gondol. Végre, mondja, maga előtt látja Axel Rose-t, pilóta. Dzsekiben, vöröskék kockás flanellingben és sportshortban, tornacipőben.

És akkor szépen, gyorsan, egyenként, elélveznek.
A férfi, a hevimetál-gitáros; a nő, a gyógyszertári asszisztens.
Ekkor beszól a ród: "Lojókám, ehun a tengely, hova tegyem."
Fogjad, azért fizetlek! Ezt keményen mondja.
A nő közben öltözik, mos' kurvának gondolsz, kérdezi; annak, mondja a férfi. És a többi. A nő el.
S ekkor a gitáros magához veszi a legszentebb női idol, A Fehér Fender Stratocaster endékás másolatát, összekapcsolja kis, telepes erősítőjével, gyöngéden ráhajol, üvegre hangolja, tenyerét bőrkendővel törli meg, a húrokat is. És játszik. A Samba Pa Ti-t vagy a Sunshine of Love-t. Készsége válogatja.

És a nő, a férfi KETTŐT akar. (Sajnos, ma már. Mint ebben kisded történetben.)

Azután a férfi (hevimetálgitáros) előveszi fekete, örökhatáridő-naplóját, s jegyzést tesz. Gondolkodik, bekarikázza-e. Nem, azért azt nem, gondolja. A 3474. vonás.

A nő, lánypajtási között egy büfében. Az egyik a hűtőládán ül, divatos poszt-technopop kreációt hallgat. Könnyei folynak felhúzott térdeire. A másik:
"Most már kikapcsolom azt a szart, ha tovább hallgatod !" Közben a vevőket szolgálja ki:
két vidéki parasztgyereket. A nő pedig mesél: "…két lemezük is van, benne voltak a bétótba' a tévében." "És jó volt?" - kérdezi, miközben kecsapot kanyarít a hamburgerre. "Mit képzelsz" - mondja felháborodottan-  " egy állat az."

Háj! - köszön el a két paraszt: Axel Rose és Slash, álruhában.