Előző életeimben is "nagy sikert" arattam ezzel az írásommal. Most kifejezetten Panther és trójai kedves olvasóim kedvéért másolom be. Ez az írás tehát nem tartozik szorosan a történetek gyűjteményébe, inkább laza bevilágítás azokba a zugokba, amiket nem akarnánk látni...

Az ivászatnak két kategóriája van.
    A másik és népszerűbb kategóriája a sport, mert: mennyiségről, időről és állóképességről van szó. Egyfajta időűzés ? -de még mennyire!

    A szakirodalom vagy nem is veszi figyelembe a két kategórát, vagy annyira különbözteti el, mint a műlesiklást a lesiklástól -ti. a cél felől nézve.

    El kell ismerni, hogy a jó érzésért ivó soha nem üti ki magát. Majd még lesz itt szó soháról és nemről. Míg a kiütősnél a jó érzés csak egy röptényi szakasz a lét agyagjából -ba -bele . Azonban a legnagyobb szportszmenek többnyire magányosak. Magányukba ritkán követhetjük őket. Éspedig gyakori náluk, főleg, amikor a már akár jólsikerültnek is mondható, permanens, négy -öt napon át tartó ivászat után hazatérnek, hogy egy kisebb üveg pálinka fölvedelésével szépen kiütik magukat. Mintegy levezetésképpen.
    Van egy tárcanovellafaragási eljárás, ami kisesszénél is beválik, olyasmit, amiből a megfelelően stréber magyar szakember  még Hemingway Ernőnek A halottak természetrajza című munkájában is Esterházy hatást tud és képes is kimutatni. Tehát az ember fogja a nagybüdös beleérzőképességét, brillíroztatja humorát, parodizálja a későpozitivizmus korának áltárgyilagosságát - mindezt a kötelező illdomok fölhasználásával. Aztán majd lesz valami. És azután is.
     
    Nehezen szenvedhetem, ha egyének viselkedésében valami folkosat mutatnak ki etnósan, hogyaszongya a törökgyerekek gólyalábvagdalása meg a palesztin gyerekek kődobálása, ellenben a magyargyerekek és kurdgyerekek gólyasebgyógyítgatása meg a zsidógyerekek magasabbpénzhozamú eleveszorgalmasabb édesvízkiaknázása. Viszont a skandináv vodkakompok személyzetében úgy a negyvenedik kanyar után már valamennyire az a benyomás az erősebb, miszerint a svédek inkább az a kiütős típus, akik tesznek a formára meg a stílusra az immár tradícionálisnak nevezhető tartalomért. Török kamionsofőrökben egy kis, állandó cél az útközben megvalósulók mellett mindig ott lebeg. Egy jobb kamion, kicsi házikó a hazai sziklákon, mégjobb kamion és több is. Fontos és állandó cél a sörözés, mert a hithű muzulmán kamionos egyrész, mint harcos, kap föloldozást a prófétától, másrészt pedig nem tekinti a sört alkoholos italnak, csupán a szörbet egy fajának, márpedig a szörbet a Koránban is benne van. Amikor tehát a török kamionsofőr hány, akkor nem csupán mint szportszmen szégyeli magát, hanem bizonyos világnézeti aggájai is támadnak, és az eget jatagán alakú villózó szemekkel látja teli, amikor gyomrára szorítván kezét fölnéz.

    Az orosz írók nemzetibüszke önábrázolásaiban talán a leggyönyerőbben látszik az, hogy a kiütésért való ivászatot is lehet a formára és a stílusra való művészi figyelem keretében benne -benne tartnai. A kiütésért ivó orosz szinte odüsszeiát jár a kiütésért, egy egy jobb'sikerült kiütése már csak mint történet, is, már: egy irígyelnivalóan jólsikerült regény.

    Valójában a jóérzetért ivás és a kiütésért való ivás  a mélyén, zsigerileg különbözik egymástól. A jóérzetért ivónak stílusa és a formaérzékenysége akkor a legbrélijánsabb, amikor már a hasnyálmirigye kezd széjjelmenni és a mája eltöpped. Ahogyan a poharat az ajkához emeli. A forma, ahogy italját rendeli. Rendeli, rendeli és rendeli italját -de a jó pincér már csak a legritkább esetekben viszi ki is azt. Magasabbrendű kocsmarisztokraták külön asztaltársaságot tartanak és visznek, és ha ők maguk már csak mintegy jelzésszerűen művelik az ivászatot, kedvtelve gyönyörködnek mások lerészegedésében, éspersze mérik össze, avagy méretik, régebbi dicsőségeiket a mái hétköznapi snasszsággal.

    Emberileg a lerészegedés ugyanolyan folyamat, mint bármi más. Minősíthetően senki nem részeg, mindig vannak ugyanis, akik már részegebbek annál, vagy egyszer annál már voltak részegebbek, mint a szubjektum. A meghatározónál a részegség alsó foka mindig alacsonyabban van annál, ahova ő süllyedni gondolja egyszer is magát. Magas alkoholfeldolgozóképességű kezdő alkoholisták például a részegség első fokát a megingásban látják. Rongy hasnyálmirigyű, elpukkant májú mocsárjárók odavélnek, hogy az ő egyetlen fröccsük, sörük vagy pohárka boruk elfogyasztása fölér a literszám' vedelők teljesítményeivel, ugyanis az elfogyasztott alkohol kis foka is egy -az egyben kerül a véráramukba -és ők ahhoz képest még elég jól is tartják magukat, meg soha már nem kerülhetnek teljesen részeg tudati állapotba, hanem, mint egy függöny mögött, teljesen józanon figyelik belülről eszméletlen állapotukat. El szeretnék mondani a kocsmarisztokratáknak meg szportszmeneknek, akik hajnóczy-i héroitással órákon át taglalják ödüsszeiáikat, hogy majd eljön a nap, amikor kortyonkint fognak a hányás ellen megküzdeni azért az enyhe szintért, amit máma még figyelembe se vesznek, fogják még kupicákból kortyingatni a sört vagy a gyógyhatású bort. Persze a kocsmarisztokrata vagy szportszmen azt gondolja, hogy az ő ivászata magasabbrendű, lángelméjét kordábatartandó iszik csak, a világ feleti undorát legyűrendő, és majd egyszerre fog elmúlni, kipp -kopp, kidől, mint egy szálfa, vagy főleg: állva fog meghallni, mint egy hirdetőoszlop.

    Az alkoholfogysztásnak komoly irodalma is van. Szépirodalmi megközelítése a lovagregényekre emlékeztet, melyekből a legnagyobb természetesseéggel hányoznak a lovagilétben egyébként rendkívüli fontossággal bíró ürítési problémák. A lovagi létből való kiürítés nagy akadálya a lovagi öltözet, melyen a történetekben leginkább a vér ömlik el.
    Az alkoholfogyasztás ritkán megy és végződik ürítés nélkül.
    Régebbi korokban is támadhatott a borisszának olyan sejtelme, hogy az, ami alfelén kizubog, az tulajdonképpen úgyan az, amit az imént még fejűl bévedelt. A WC -k elterjedésével ennek a hitnek nyerhetők bizonyosságai is. Ezek a helyek újabb időnkben a hányás szentélyei is.

    A jó hányás ugyanis az alkoholfogyasztás egyik különösen művészi, ám inkább egyéni és bensőséges megnyilvánulása. Habár vannak, akik képesek szerelmükben gyönyörkődni, miközben az hány. Igen szép képekben tartja egy érett baucisz a mosdótálat valamely idős filemonnak, avagy orfeusz belehányna a mélynyomóba, de euridiké arrébbtaszajtja a basszusgitárral.
    A technika, a gyomor össze -összeszorulása, és a 12 -14 éves tinilány korosztály számára kifejlesztett úgynevezett könnyűalkoholos italok szénsavtartalma miatt előfurdulhat ilyesmi utcai futó gyönyörélvezés közben. Is.

    A könnyűalkoholos benettonszínű italok piaci bevezetése megérdemelne egy kandírozott kiwizselészínű nagyesszét, kezdvén onnan, hogy a kezdő alkoholista egy 12 -13 éves leányka semmiképpen nem tudván legyűrni a kommersz kínálatot, maga kisérletezi ki szénsavasvízből, meg cukorragadmányos acetátlikőrből az első koktélját, majd inkább mégis marad a vodka -acetátszörp-szénsavasvíz összetételű elsőváltozatnál. Miközben a diszkók zárórája kezd az amfetamindílerek ízlésvilágához igazodni.

    Amint az ivászatban, úgy a hányás terén is van valami reflexes kötöttség. Aki bánatában iszik, az kezd egyre többet bánatos lenni, aki a jóérzésért, az másképpen már nem is érzi jól magát, és aki egyszer, mintegy megoldásképpen ütötte ki magát, az szüntelenül konfliktusokat teremt, hogy azok elől kiüthesse magát. Aki világundorát és zsenialitását féken tartandó vedel, az egyre többet lesz világundorosan zseniális.
    Az ember szivesen veti magát önként a kényszerei rabságába, ám jó, ha mindig hagy valami szigetet legalább kényszermentesen. Szportszmen ivók feleségei, ha nem élnek a lehetőségekkel, ami férjeik otthoni itattatásán keresztül kínálkozik, gyakran csodálkoznak, amikor a férjük arról panaszkodik, hogy az ital íze otthon nem ugyanaz, mint a jó ivóhelyeken.

    Úriember természetesen nem hány.  Hajnóczy csupán egy kisérleti művében jeleníti meg a hányást, de abban is, mondhatni árisztokrátikus éleganciával hány a Herceg. És már biztosan széjjel van menve a hasnyálmirigye.

    Tekintve, hogy a hányás reflex -szerű, tehát az első meglepetések után az ember elkezdi tanulni a hányás művészetét. Az elsőkben senki nem akar hányni. Nagy szerencsével és erős hasnyálmiríggyel ez a nem -akarni -hányni akár egy élet programja is lehet. A kevésbé szerencsések a hányás elen való küzdelem kezdeti szakaszában önmagukban is képesek Laokoon -csoport szerűen küzdeni a hányással. Gyakorlott okádónak már takarékos izommozgásokkal összehangolt gyakorlatai vannak hányás esetére: egy ilyen: nagylevegőket vesz, nyel és kifúj, vesz -nyel, kifúj! Vesz, nyel, kifuj! -bírjuk még, nem hagyjuk abba, és kettő, és három: Vesz -nyel -kifúj! Közben valamilyen ürüggyel visszavonul a társaságtól, a WC vagy más alkalmas imahely felé kezd oldalazni, kitör a tömegből, belép egy fa mögé, kiáll az autójával az útpadkára és letekeri az ablakot.  Az egyik legelegánsabb, tünedérien édes kis hányás, amit eddigi éltemben láthattam, az volt, amikor egy pultosnő a szokott körömlakkjával beült a süteményes vitrin mögé, bedobta, zutty, az ital visza is jött, ő a rúzsvaras ajkaival csücsörítvén pontosan a hét centet visszahányta a pohárkába, majd egy jólsikerült légzőgyakorlat után csak vissza -ledobta és le is gyűrte, legyűrés közben kezdett élvezni, olyan hangosan, ahogy azt kurváknál is csak mímelni szokás.

    Feltétlen reflex ide, paraszimpátia oda, gyakorlott hányó képes hányását szabályozni, és csak annyit elpazarolni a gyomrában lassan rothadó elegyből, amennyi feltétlenül szükséges. Egy kocsmarisztokrata természetesen a legváltozatosabb körülmények között képes hányni, akár  black tail -ben is, ő úgyanis életében még sohasem hányt, tehát a hajnali utcán a társaságból kilép, benéz egy utcácskába és azt mondja, hállóá, vagy beköszön egy kapualjba: bröaheggelt! Éppen csak egy kis krahácsolást hallat. Taxisok, amikor elegáns, hangját sztentorian zengető, régi magyar színészeink helyesejtését meghajazó urat szállítanak, és az előreszól, hogy ő most az ablakot lehúzná egy pinanyalatra, akkor a taxis a fékbe lép, kihúz és odaszól, hogy a kedves utas lesz szives úgy hányni, hogy ne kelljen majd még őneki le vagy fölnyalatni vele, hanem engedje meg, hogy kulturáltan és udvariasan végezhesse személyszállító -szolgáltató tevékenységét. Ilyenkor a a szportszmen avagy kocsmarisztokrata kiszáll és egy hröö..áppcíí!! -szerűt hallatván még az orrát is elegánsan fújja ki. Mindketten köszönetüket fejezik ki. Színházban, estélyen azonban csak annyit látunk, hogy markát fimoman elhúzza ajkai előtt. Igazából a sohanemhányó szportszmenek és kocsmarisztokraták nagy összejövetelei után a takrítónők tudnak találni érdekes helyen hányást, hányással teli zsebkendőket, női alsóneműket, selyemsálakat, necesszereket, esernyőtartót. Lóg egy szép kabát a ruhatárban: a zsebébe van hányva.

A kamionéletben adódhat úgy, hogy az embernek kisebb dolgokra, mint evés, szomjúság oltása, alvás, nincsen ideje. A legvitézebbek ilyen téren a török kamionosok, és ha kígyózni látjuk szemben avagy autónk előtt, UZUN ARAC, ne arra gondoljunk, hogy a sofőr özön arakot vagy arigot vedelt be, hanem arra, hogy nyilván már 36 órája van egyfolytában úton. A menetközbeni vizelés megoldásaira nem térnék ki itt, mert Magyarországon ritkán fordul elő az, hogy jéghavas keskeny úton kell órákon át lehetőleg nem csak a megállás mellőzésével, de a melléváltást is kerülvén haladni, haladni, haladni, haladni: csak fölnek -föl és föl. Balkán -béli téli átkelésekhez minden tapasztaltabb anatóliai sofőrnek van kéznél egy szélesebb szájú dzsúszos plasztikflakon, kupakkal. A hányásra pedig a nejlontasakok elterjedésével bárkinek lehetnek ötletei. Alvás ellen a negyvenedik órában már az amfetamin is kevés. Ilyenkor látván a kamionost, nem tudjuk elképzelni, hogy minusz húsz fokban miért lóg a nyakában törölköző. Nos, amikor az ablak kezd homályosnak látszani, beletöröl a törölköző vizes végével az arcába.

    A hasnyálmirigyről lesz még itt szó. Ugyanis a nagy alkoholfogyasztók általában az ital lebírását  ennen nagyszerűségükkel, például májuk osztályonfölüli teljesítőképességével hozzák összefüggésbe. Úgy dicsérik a májukat, mint egy királycsávó a bömöse motorját. Gondolnak a májukra. Úgy tapogatják májukat, mint kikottázott a bicepszét. Májfájdalmaikra tekintettel akár ivási szokásaikban is képesek szünetet tartani pár gyűszűnyi gyógypálinka elfogyasztása erejéig, ilyenkor persze a gyomorfájdalmak következnek, melyekre csakis a sör enyhítő, és amikor minden fáj már, jöhet a bor.
    Csak egy korai, Jack London tollából való bokszolónovella érzékeltetheti a fiatal ivó és az öreg ivó viszonyát.
    Ismerek egy alkoholista orvost, aki autója rendszámául egy alkoholfogyasztásból adódó súlyos májfunkciós zavar rövidítését választotta.
   

Az általános köztudat szerint az hány, aki túl sokat, vagy keveset bár, de szezon -fazon' keverve, mohón, hirtelenül iszik.
    Egyes népek ősinek vélt hiedelme szerint a részegség fokát kizárólag a hányás határozza meg. Ha az alkoholfogyasztó zsákként dől el, vagy állva hal meg, mint a pécsi toronyház, akkor megfáradott. Ha énekel, akkor jókedve van. Ha töri -zúzza családja csontjait és lágy részeit, akkor fölidegesedett, és ha kiegyenesíti a hajtűkanyart, akkor kazettát keresett a kardánboxban. Ámha egy hirtelenivott üveg sört azon a mozdulatíven, amin bevette, egyben ki is adná, akkor menthetetlenül részeg. Az egyes népek hiedelme ha valóban ősi lenne, akkor tartalmazná azt a tételt, miszerint, amikor ide bejöttek hozzánk, magyarokhoz, akkor még egyáltalán nem ittak semmiféle alkoholt. Mintahogy a magyarok sem tudták még azt a  finn szomszédoktól való közeli búcsú, és a türkökkel való újsógorság pillanataiban elképzelni, hogy az atafiknak mire az a félmezőnyi ló, meg ehetetlenülsok birka és kecske, de amikor az arak/arig készítés receptjét is megtanulták, már ők maguk is törekedni kezdtek az alkoholszintjük betartásához szükséges állatállomány túlkészletezésére -és az európai tudatban már mint lovasnépek kerültek be. Kalandozásaink történeteiben is azonban valahogy csak a tarsolyok és iszákok szerepelnek, de a kétfar -teli tömlők valahogy nem nagyon. A híres fehérlóüzlet meséiben sincsen szó arról, hogy mennyi szlivova palinca fogyott az áldomásban. (Ez a palinca-kérdés most még izgalmasabbá kezd válni azzal, hogy a dacoroman -elmélet kezdi békebelezni : Nem a vlachok a délszlávokkal való sógoros -szomszédságban hallották el receptjét a Feketehegyekről feljövőben, hanem már a nagy román költő, Ovidius is ilyet főzött Tomiban unalma pezsdítésre.)

 
    Egyes értelmiségi csoportok már (még?) diákkorukban a legmélyebb őszinteségel képesek a hányásukról is beszélni. Nyitnak egy irkát a hányás művészetéről értekezni. Táborozásaikban a sátrakat az ágyak fejrészénél előrelátó módon bepapírozzák. Mainapság nem kevesen számolnak be korai létélményükként arról, mint hányták le szinezett és aromázott krumplipálinkával A Pár' Gözbondi Bi'ottságának Lapját. Ma már nem csak az elképzelhetetlen, hogy bizonyos táborokban Népszabival terítékeljenek hányásokhoz, de a MN -tel való terítékelésben nem csak az az akadály, hogy valamennyit magára adó ember olyat kezébe nem vesz, hanem az MN példányszámát, a táborok mennyiségét, nagyságát és az sátorok ágyszámát tekintve az ellenoldal igényeinek a töredékét sem elégíthetnék lapjaival, még szimplán véve sem.

Komolyabban lexyladekorozott értelmiségi műparasztházak udvarain többhelyt is látni hányatóvályukat, aholis egy vierteilig úr elegánsan, egyik kezével csipjétől zakója szárnyát hátratolva, másik kezével nyakkendőjét és zakója maradék szárnyát óvva gyönyörű ívben hány. 
Egerből kiinduló vonatok utasai csodálatos ef zámbói sugarakban hánynak ki a vonatablakon.

A hányás művészi ábrázolásának legújabb magasfokú, és a tartalmához nyelvileg kitünően megoldott bravúrja Keresztury Tibor   egy bevillantása a szelektív hulladékgyűjtő konténer nyílásába szakszerűen belehányó kocsmarisztokratáról.

Létezik egy illdom [irodalmi stílbrav -szerk.kieg.], miszerint a legnagyobb hányás, amit följegyeztek, 1971. november 29-én esett meg Sztara Kraljovac-ban, Bojko Bozgorean Muelleroglu állt meg a kispiactér sarkán a Vrnska -köz iránt és kezdett hányni vastag sugárban -most a sugár költői leírását mellőzném, és az egyéb márquezi kitágításokat is. A gótikántúli területeken szinte leküzdhetetlen távolságfölfogási zavaraink vannak: ezért nem értjük meg, hogy az odaáti olvasók semmi költőit nem látnak az ilyen szépirodalmi illdomokban, hanem elkezdik csendben azt képzelni: hogytehát: Nyílván ezért lehet hát az összbalkáni lét ein kleines bohóctréf mit Märch'nmajorettenmars, dann Augustinpuppen und so weitaa, zbs. Blut'nwolfen.

    Hajnali utcákon a hányásokból olvashatjuk a hányás enciklopédiáját.
A profi hányók egyetlen, takarékos sugarának terítékét, a haldokolvahányók kirakatpárkányok előtti epeköpeteit, ahogy a szinte kötelező grenadírmarsot letisztította a hajnaliharmat. A sörivóbajnokok szikadt habfodros, sötétebb hártyaszerű szikkadmányait. Ni, itt egy tizenhárom éves leányka hányt, mutatja a pisztáciazöld cukros ragacs -pedig a reklám azt igérte, ha eldobja szárnyait, akkor ő is olyan fasza, széjjelkúrt, megszopatott és bedagadtszemű csaj lehet tizenhétévesen, mint az ital  reklámjában harmincnak látszó húszéves angyal. Pedig lehet már tizenhatévesen is, csak addig még hejdemennyi sokszor lehet hányni. Olyan reklámszpot ugyanis nem készül, mely képes érzékeltetni egy hányásvég epekeseredett villágvégehangulatát.
   

Az alkoholfogyasztás bajnokai azok, akik különösebb látható külső jelek nélkül mások számára gyilkos menyiséget képesek meginni -hányás nélkül. Egy kocsmarisztokrata nem is az alkohol kedvéért iszik -hazudja. Mert

ami az alkoholfogyasztás senki számára nem kikerülhető következménye, az a hazugság.

Még a magával is keményen őszinte alkoholistának is hazudnia kell valahol vagy valahogyan. Az alkoholfogyasztást hazugság nélkül nem lehet megúszni. Az alkoholfogyasztással összefüggő hazugság elemeiben is más, mint a begyakorlott, profi, mondhatni szakmai jellegű napihazugságaink. A tornatanár, amikor azután meglátja azt a lánykát, akit tegnap a legkörültekintőbb módon defloreált, a hazugságára úgy gondol, mint az író is egy -egy jólsikerült mondatára, és elfordul a levegőbe öklözni, mint az író is, amikor elképzeli a leánykába lejátszódó lelki folyamatot, és vállára átérez valamit a leányka új tudásának terhéből. Mintahogy az író is aanyiraa tudja, hogy a vumensztyudi már a sáljába veti állacskáját, ahogy kinéz daccal a villamosablak párájába törölt masztnyi kis ablakon az utcára. Hanem a kocsmarisztokrata, amikor párnájáról fejét elemelintvén a hideg tócsába visszafekteti, mindemellett ráréved arra, hogy az ágybaszarás tényleg könnyen is mehet bizonyos esetekben, [szevasz, Panther!]tehát a legaljasabban kiütötte magát, ráadásul semmire sem emlékezik, egy monoszkópnyi összefoglalót sem képes fölidézni AKKORTÓL tehát a legraffináltab és legbonyolultan önhazugságok láncolatába kapaszkodik, ésbár hónapokkal később már nem fehérlik kidobott ágyneműje a park bokrai alól, ő még odalátja azt DE nem tudja, hogy MI lenne az, amit lát. 
   

A mélymagyar hiedelem szerint a nők bár nemi alapon elve nem alkoholisták, de kevésbé is bírják az italt, vagy mert a nemodagondolásban egyébként is nagyobb a gyakorlatuk, tehát az alkoholfogyasztással kapcsolatos hazug -létet ők könnyedebben szenvedhetik. Egy feminimopicsoid a szexizmust elvetvén az alkoholfogyasztást kizárólag férfiproblémának érzi: ha -amenyiben a férfiak teljesen elvennék végre a bűzlő mancsukat a tiszta nőről, nem is lenne egyetlen nő sem, aki görcsire vagy fogfájására csakis egy gyűszűcskével is fölhörpintene valami alkoholt.

Azok a kocsmarisztokraták, akik nem óhajtják az agglegénylétet, és nem viselik el az alibiházasságot, szivesen teszik alkoholistává a feleségüket. Mivel az alkoholfogyasztás mint sport, férfias dolog, ezért a nők többnyire otthonivók és kiütősek. Az alkoholista nők nagyobb százaléka a toxikomán ivó, aki tesz a sportra meg a teljesítményekre, csakis arra törekszik, hogy mihamarabb, lehetőleg kevés gondolkodás mellett totálisan lerészegedjen. Nem kezd el ott teljesítgetni, hanem szépen lemérgezi magát, mint jó gazda a magtárat. Alkoholista családanyák úgy takarékoskodnak a családi kasszával, hogy kétdeka kevertre beszednek egy fél-fuszuly gyógyszert gyorsítónak, pl fájdalomcsillapítót. Míg persze a fallokrata férj "rendesen" kocsmában iszik. Ha kocsmarisztokrata, a főrangút a pult szélén, de a pult mögött találjuk, a kocsmáros nézőpontjából szemléli az alantas csürhét. (Ezek a fickók gyakran üvegből hétdecis minőségi bort isznak, mert a kocsmárosokon kívül még ők ismerik leginkább a lédig italok titkait...)
   
Egyszer egy kocsmarisztokratával kocsmaszünetben egyik presszóból tartottunk a másik étterem felé, hogy a drágábbivás ásító delét összerántsuk valamivel, amikor megállt egy ablak alatt és az órájára nézet: Hipp! -a feleségem! Elkezdte félhangosan számolni az időt, és az jött ki, hogy a volt felesége -aki amögött az ablak mögött lakott- valószínűleg már totálkoki részeg. "Mint szokásos ez őnála a napnak ilyenténi magasságában" -jelentette ki a kocsmarisztokratákra jelemző igen kifinomult, bőségges szókinccsel ragyogó, grammatikájában ódondús rétorikai gördülékenységgel.
    A kocsmarisztokraták aztán egy kurvára tudnak ám beszélni -mondtam már?
    Ez a kocsmarisztokrata pajtás azonban, mint minden sakkozó, jó matematikus is volt.
    A kocsmarisztokraták a civil sportok közül a sakkban jeleskednek, vagy a társművészetben, ami az intelektuális kártyajáték.
    Kiszámolta a cimbi, hogy a felesége nyögdíja nem több kétnaposnál, tehát kulcs az ablakban, pénz a levesestálban, naptárilag is egy kimondottan jó az idő, és lehet, hogy a hűtőben talál pár üveg sört -mostanában egy melós kefélgeti.
    Nekem persze csak a hűtőről meg a sörről beszélt.
    Rágyújtottam. Még nem szívtam el a cigarettát, amikor a zsír és mocsokhomályos üveg elől elhúzta a füstette nejlonfüggönyt és kikocogtatott egy sörösüvegel.
    Az asszony a közlekedő zsírmocskos szőnyegén feküdt.
 

Videomelléklet az 1978-as oktatási reform után olvasni tanult funkcionálisanalfabéta olvasóimnak ,  és egyben játékos feladat: Ki a klipen látható orosz lányok közül a már maszív alkoholistának mondható? (Olyan tinik szüleinek, akik megelégedéssel látják, hogy az enyhe alkoholillatot lehelő gyermekük bicsklásnélkül érkezik meg a hajnalig tartó buliról,  jó szórakozást is kívánok a kliphez!) Az index szerkesztőségének "látens alkoholista" c. blogötletét pedig innen is csókoltatom!