Akkor elmesílem, hogy vót az az idén a kompírral. Jött ez a Rózsí, a Csecsku lyánya, vót benn a tanácsná, na, a pógármesteri hivatalba, oszt' szerzett kompírt. Igaz, a Petikefija, a Zoli, az is azt mondta, hogy ő szerzte - mindegy is. Én nem pártolom egyiket se. Az a dolguk, hogy  megszerezzék a cigánynak, ami kell. Bejött ide a Raózsi, hogy írkáljuk össze a neveket, kinek kell kompír. Száz mázsa lesz, azt mondta. Minékünk mondta, nekem, meg a Katinak, az is ott dolgozik, olyan sétálóasszony, meg a Piri. Az is. Hogy: Menjünk ki  !-így a  Raózsi. Mink meg ültünk, oszt cigirittáztunk. Tudjátok mit, lyányok-  mondta Raózsi-  szípen nekiülülnk, oszt itten összeírkáljuk. Úgy is lett, összeírtuk. Megvót fajinúl a névsor, a Raózsi meg bevitte a tanácshoz, a pógármesternek, hogy: - Ehun e, elnökeltás.

Nem tudom mivót, lehet, a Petikefija árulkodott vagy. valami, de a pógármester kiküldte ezt a Gyűrősszeműt, aki tanító is volt, olyan piros ótója van neki. A Gyulifija. Az apja itten vót a téjeszbe. Gyütt azzal a gyűrős szemivel, hogy kint vótak a faluba a Petikefijával, oszt egy csomóan nincsenek összeírva. Persze, mer' az úgy vót, hogy inkább csak Raózsi írkálta, mink meg akit gondoltunk, azt: az ismerősöket, na! A rokonyokat. Raózsi csak magának, meg a Petikefijának beírkált száz kilákat. Gondoltunk valamit a Raózsira, hogy mit szíjjon ki-mibűl, de szólni nem szóltunk semmit. Naszóval, jött ez a Gyűrős, azt mondja, van olyan kert, ami fel sincs szántva. Kompír meg csak annyi lesz, amennyi felfér a tanács ávijájára. Verjem a gyűrős szemedbe, gondoltam, de kitanult vagy. Biztosan sokat iszik vagy kúrel, azír olyan gyűrős neki, bár a gyereket meg a lyányt is tanétotta, oszt azok aszongyák, hogy mindig csak olvasott, attól dagadt be a hemüje neki. Nahát én még olyat, hogy valaki olvasson feszt, nem láttam. Olyan kitanult gyerek e', nem nagyon lehet neki bebeszélni semmit, mint ezeknek a bolon'pestiemberteknek. Oszt ebből lett a baj. Hogy ez a Gyűrős beleszólt. Átírkáltuk a papírokat. Ebédkor meg még viccelt is Gyűrős, hogy: Jaó birkahúst vettetek-e 'ja kompírvetísheő? Mert jött a húsvít. Persze, hogy számoltunk a kompírra. Mán gyüttek a magyarok, lesz-e kompír ötforintért. Mán számoltak rá, hogy mink majd azt  eladjuk. Jön délután a Raózsi: Ne fíljetek, lyányok, jön a kompír, oszt mindenki mehet be érte a tanácshó, oszt azt csiná vele, amit akar, mert azért van ez az írdekvídelem, hogy ne szóljanak bele a cigány dógába. Osz mégse így lett. Ki kavart bele, azt én nem tudom, lehetett Petikefija is, mer' az azt mondta, hogy az az írdek, hogy ne együk fel a kompírt, hanem kaparjuk el feődbe. Mondta is a zuram, nem Tobi ű, meg Izaura se vagyok én, parasztok, hogy itten kapájlunk. Meg az a drága permetezés? Alifija egyenesen mondta ki, inkább a csíkoskatonákhoz vonul be, minthogy paraszt legyen. Az én uram mán beszélt is az egyik cigánykocsmárossal, hogy általveszi a kompírt ötforintba, ahogy a magyarok is alakudtak mán rá -amikor ők az apraját is tízért mérték. Jön megint ebídelni a Gyűrős, oszt neveti: mondja a viccet, ahogy szokta. Akkó ezt a majmost mondta. Már nem tudom, hogy van. Valahogy? Hát asszem így mondta, hogy: Van az öreg majom, meg a kismajmok. Aszongya az, öreg majom, itt van hét gesztenye. Hármat reggel, négyet este. Ordétanak a kismajmok, hogy nem. Jaó van, na, mondja az öreg. Akkó meg reggel négyet, este hármat. Oszt  örűlnek a kismajmok. Hát eztet mondta viccnek. Közbe' meg minkeket csúfolt ám ezzel a viccel! Másnap meg mink kérdeztük az asszonyokkal, hun a kompír. Asszongya a Gyűrős, hogy pinteken itt a kompír, elmostuk-e a kotlit. Kitanult ez, mondom verjemaszájába. Na oszt erre Ica, Muzsikáslyánya mondja, hogy persze, oszt adjanak tyúkot is hozná. Akkor már szerintem ez a Gyűrős tudott valamit. Mert pinteken jött a kompír. Oszt a pógármester megparancsolta, hogy a sétálóasszonyok mind, meg a Raózsi, meg a Petikefija,  legyenek ott. Hát eztet nem gondoltuk. Mert amúgy a Raózsi azt mondta vóna, ha jönne valaki cigány mégis a kompírért, hogy neki nem jutott, hogy: nem adott a tanács. De így meg ott volt a Gyűrős, meg a Petikefija is. Osz' a Gyűrősnél ott vót a Raózsinak a nívsora. Meg persze az is amit ők írtak a Petikefijával. Persze a Raózsi, az nem volt ott, hogy beteg a májárúl -hogy a rák egye ki belőle! Otthon maradt. Oszt mink meg mentünk. Sorban, ahogy a papíron vót. Petikefija meg izzadt, mint a lú. Hogy őneki mán nem is kell száz kiló, mer a téjeszbe is íratott húsz forintír. Ez a Gyűrős meg annyit viccelt, hogy nem bírtunk haragudni rája. Még a Sanyikáéknák is leadott húsz kilót, meg Pinaszájú Veronynak, pedig annak megtiltotta a pógármester, mert meg akarták verni, amikó kiment hozzájuk az ípítésessel, mer még ki se fizettík a házat, oszt mán lebontották a felit, meg feltüzelték, oszt másikat követeetek. Oszt akkó jött a' Arany: hogy: Hun a kompír. Hun a kert, kírdi a Gyűrős. Mutatja a' Arany, Fajinú fel vót szántva. Mán a mútkor, a zistenmegijember szántotta neki. Mondja Petikefija, fel van írva. Az új papírra. Hát tik? Tán baszatni akarjátok magatokat a magyarokkal? Eztet még fel se vettük. Mondta is neki Ica, jöjjön ű is baszni. Szophat is. Hanem a Jaózsefatilla úton. Ottan vót baj. Jön a Sittesnek a felesíge, hun a kompír. De csak, nekünk rakta ja magájét. Aszonygya nekem: (nem magamat átkolom, ű mondta így) Hát te, kivíteles! A tanácsná dogozó, mán kocsin rázatod a picsádat? Epédrűl műtsenek! - Ezt mondta ki! Átkolódott. Kálmány bácsi  a prímás, az meg nem kiabált. Azt mondta, tudja ő, hova kell menni. Mert a kompír mán elfogyott. oszt csak annyi maradt, ami papíron vót. Osz' a Gyűrős egyből a Raózsira fogta, hogy ő nem írta fel a Kálmány bácsi  lyányát. Persze, úgy vót, mer egyszer a Kálmánybá lyánya Cuccos  elátkolta anyjáról a Raózsit. Oszt utána vót a' anyja a kaórházba, a görcséről műtötték. Oszt utána vót minden. Aranynak mán az anyja is boszorkány vót, az egísz falu vígasztotta, amikor meghalt, tiszta egyvirág vót a kaporsóján, 'oszt mégis viszszajár. Oszt engem mindennek elmondtak, meg az asszonyokat is, Ha rákról átkolnak, attól nagyon félek. A Rózsihoz meg odamentek, oszt ajánlkoztak, hogy majd űk megműtik a viszérit, levszik a zsírját. Aztat, amikó aszonták neki, hogy fel van, mer magyarfasz  jár a seggibe-je, azt fel se vette. De amikor a máját mondták, akkó lett olyan rosszú, hogy! Mink meg csak nevettük. De mán fíltünk. Vót a húsvít, főzni mosogatni jöttek rokonyok. Kedden osztán ülünk a faluházban a kávéval. Cigirittázunk. Aszongya  Ica. Te lyányok! Itten olyan kaparászást írzek. Marika még el is nevette. Hogy tán sok ídeset ivott az íjjel. Mondja, dehogy, az asszonyokkal a vidijót nízték, a Csokit, amikó aztat, a gyímántot vette a Szamantának. Az emberek meg bevótak mán rúgva, ahogy szoktak. Oszt mondott valamitt a Marika az ű Csokijárú, hogy. Szóval olyat, inkább nem mondom ki. Nevettünk oszt, az a línyeg. Oszt ahogy nevetünk, köhög ám a Marika.  Nem úgy, a torkárú, hanem a tüdejirű de nagyon. Mer neki meg a tüdejire rakta a Piros, améknek három embertű van a két családja, hogy így a lüdődet, meg úgy a, ezt mondta neki je. Ebédig így vótunk. Ültünk, oszt szíttuk a cigirittát. 'Szt gyün a Gyűrős viccel megin. Nem mondom ki, olyat gondoltam neki! Elég a hozzá, annyi átkolódást kaptunk, két hétig betege vótunk. De a Raózsi különösen !

Hogy a kompírral mi lett? Hát mi. A lett, hogy, a nagyját kiszedte, vissza a fődbű  mindenki mink is, húsvítra. Az apraját meg mégis, vissza, elültettük. Nem csak a lyányt, a gyereket is befogtam. Szíjjelvertük a rögeket, oszt elkapáltuk. Az uram, az észre se vette. Lássa, ahogy sorol. Mondja, mija Izaura, kapálod is majd, magyarkodó parasztnő, tee! Nem esett oszt a eső egísz nyáron, de ez is benne vót az átokba. Mégis termett három zsákkal, ógusztusba szedtük ki a lyánnyal. Mert a gyerek mán nagyon az apjával van. El is vittek egy zsákkal, a gyerek tolta utána biciglin, tartozásba a kocsmába. Daógozz  Kizzi -ezt mondta. Amúgy jaó kis kompír az. Bele a spórhétba oszt: kis hagymás olyvasztottzsírral, friss kinyérrel!