-egy igazán disznó történet


    Élt egy öregapó.
    Hogy ma él e még? -ne vágjak a dolgok elejbe, mert fejbe találnak húzni, és mégis ők neveztetik magukat csak-egy-ürgének.
    Így, ni.
    Az öregapónak volt egy kertje meg egy VW Typ 3 -ja.
    Az ám! Nagyon fájt arra Typ 3-ra a kisunokájának a foga.
    Ha lenne rá fogam, nekem is fájna.
    Szóval a nagyapó a Typ 3 -mal járt ki a telekre.
    Mint minden éveben, most is vetett cukorrépát a kertbe az öregapó -hogy legyen a disznónak.
    Volt az öregapónak egy disznója. Ez a disznó sem nem léggömbként nem szállt, sem nem vidijót nem nézett, ez csak egy hótiszta, platinaszőke, fekete és fehérpöttyös farú koca volt. Az öregapó még csak meg sem toszta a kocát -így semmi esélye magyar novellairodalmunk ezen újabb felívelésében a szövegbenmaradásra. Ha legalább a koca földugná magának a répát -de nem, csak akként alkalmazza ő, orálisan, ahogy kell azt.

Ahogy az öregapó a disznót tartotta, az a szakirodalmat is mindenben megcáfolja. Rendes négylábon járó kannal búgatta be, olyannal, amit a tenyésztési szakkönyvek zugkanak neveznek. A zugkan olyan bizonytalan eredetű, mint az a bor, amihez a fináncot nem kínálják meg 40 €gység pénzzel.

Aki ismerte az öregapót, az tudja: neki olyan malacai voltak, hogy azokra előjegyzést kellett téteni. Aki meg nem ismerte, annak mindegy, milyenek voltak az öregapó malacai.  Meg annak akármely öregapó is mind egy.
    Hogy tehát és hogy nem, egy napon, mint addig, ugyanúgy nekiáll az öregapó, hogy kihúzza a répát. De: Nem megy. Sőt, az öregapó rosszul lesz.
    Kiül fújtatni a pincetorokba: kevés. Tudja ő, tudja, hogyne tudná, mi van.
Fölnéz a málnapuding színű égre: "Na, kibaszok én véled!" -gondolja ezt a répára. Átballag a szomszédhoz: segítsen kihúzni a répát. "Bassza 'sten azt a répát, papa!" -mondja a szomszéd, egy nyugalmazott rendőrkapitány. "Hoc'ssza azt a telefont!"
    Kikéri az öreg telefonját, és egyből beárulja az öreget az unokának:"Már megint rosszul van a papa… itten …nem, nem rúgott be, legalábbis nem érzek semmit rajta… jó… itt várjuk magukat!"
    Ettől kezdve hangot váltott a szomszéd: úgy beszélt, ahogy nagyot hallónak és visszagyermekesedettnek gondolt öregekkel szokás    -úgyhogy hagyom ezt a párbeszédet, mert engem idegesít az ilyesmi.
    Folytasuk onnan, hogy megérkezik az unoka.

Az unoka tök're olyan, mint a blogombéli királylány, csak néki került bornyú lenyalni a haját és a színre és formára elhanyagolható különbségekkel ugyanolyan ruházatából az elhanyagolható különbség annyiba van, mint amennyit a királylány egész évben kevertre költ.  Tessék, ha a királylány nem inna annyi kevertet, hanem szépen, tessék, mint az unoka, aki az októberi hűvöcskés időben is pillepalackkal libben ki a pasija kocsijából …látjuk? Mert az öregapó unokája nem egy lelakott alkoholista, mint a mesémbéli királylány. Ő nem iszik, csak egy pár szem porlékony tablettát kap be naponkint, és semmi rosszat nem tesz hozzá, mert ő pernap egy ötezrest kap az anyukájától, azt osztja be magának, és ahhoz a harmadikhoz pedig az apukájától vesz el egy kis aprót.
    Akkor legalább te segítsél kislyányom: húzzuk ki a répát a Rozi kocának! -kéri az öregapó az unokát.
    Fogok én egy fasz répát itt húzigálni, amikor mindjárt meghalsz, papi! Gyerünk orvoshoz! -ellenkezik az unoka.
    A pasi felvezetésében, a Typ 3 volánjánál a kis unokával, autóznak le a városba az orvoshoz.

Az orvos megvizsgálja az öregapót.
    Rozi! -a répa! -intézkedik az öregapó a kórházi halál rettegésében, mert  egyébként a hagyaték felől nyugodt: a gyermekeinek nagyjából ugyanolyan egyformán jó ügyvédekre telik.
    Az unoka pedig már föl is telefonálta a karosszériását: tudja -e most, azonnalra vállani a Typ 2-t. A színen még gondolkodik.
    Az öregapó fia megigéri, hogy lerendezi a disznót.
    Le is rendezi.
    Faragó szomszéd, a szerteismert jótétlélek élősúlyban 267 Ft-ot számított Rozi koca kilójáért: úgy se sokat érő már, befogja hízlalóba.
    Az öregapó fia elgondolkodott: ha a karaj kilója ezer, akkor a 267 Ft nem sok, de ha azt vesszük, hogy Rozi koca öreg és kövér, és a karaja meg biztosan büdös fű és korpaszagú, hát talán mégsem rossz.
    Jön a haddal Faragó szomszéd Rozi kocáért. Ha videódisznó, akkor félkéz elbánnak vele, ha léggömb, lelövik az ukrán pisztolygolyós disznólövővel, amit úgy kell fölrántani, csuklóból, mint cumisüveget, ellenőrizendő a rés tömítetlenségét. Ha egy jelzős szerkezet, hagyják a francba, de mert Faragó szomszéd úgy számolt magában (ne felejtsük: a disznó egy ravasz állat is!), hogy még két fialást kivesz a Rozi kocából, mielőtt 281Ft/kg élősúlyban elpasszolja -vagy meglátja még.
    Rozi koca egykedvűen néz a Kétlábakra: sok télen át látta a hídlást, és az  egyszer sem vöröslött meg a fekete vér habkarikáitól.
    Az egyik fogóember hát a pajszerral ütés mér Rozi koca fru -frus búbjára -ezalatt a másik kiránthatja karját a harapásból.
    Takarodjatok! -így az öregapó fia. Mégis, csak -csak az öregapó fia. Az öregapónál pedig egy áfészboltban harminc éven át lehetett intézni Simson  motor'okat. Az öregapó nem azért tartott disznót a portán, mert rászorult, hanemmert falusi portán mindig kél annyi konyhai hulladék az elejéről vagy a végéből, amit kár lenne a szemétbe dobni. Meg az öregapó apja azt mondta, hogy jószág nélkül nem ér semmit a vagyon. A disznó ugyan épphogy belefér a kategóriába -mert az öregapó apja még lóra és szarvasmarhára gondolt.
Az öregapó fia előhúz a kocsijából egy gumikesztyűt, kinyitja az ólat és megkériRozit, legyen szives követni őt.
    Rozi azt hiszi, hogy fürdés lesz a fürdetőben.
    Az öregapó fia azonban megfogja a fülét és elmagyarázza, hogy most séta lesz.
    Az utcán legelni! -villan Rozi vízszín -víztiszta tekintete.
    Mit bánja Rozi!
    A Faragó porta kapujában azonban megtorpan. Csakhogy rossz helyen: már két kocahosszal odabent.
    Az öregapó fia kiugrik az utcára és berántja a kaput.
    Faragó meg a fogóemberek előlépnek a gangról.
    Van az öregnek egy jó kis darálója here rostával -nem lesz az is eladó?
    De! -int az öregapó fia. -Majd!
    Jó -int Faragó. -Majd, neked is!
    Már csak annyi van hátra ebből a meséből, ami, ugye már nem nehéz kitalálni, nem répa, hanem egy disznó mese, aminek a végén nagyapót szépen elviszik egy vidéki szociális otthonba. Ha addig meg nem hal.
    Mert kevesen vannak arra, hogy állandóan felügyeljék nagyapót.
    Viszont a jobb helyeken 4 -5 millkát is elkérnek.
    Meg fogok itt halni -mondja nagyapó a gyermekeinek.
    Ne tessék hülyéskedni -ellenkezik az unoka és kitöröl szeméből egy festékrögecset. (A Typ3 új színeként a feketecseresznyefémszínt választotta, gyöngyház'.)
    Sisste -inti le az anyja a lányt: -Hogybeszélsz!
   

Tessék csak nyugodni, papika! -üvölti az igazgatónő az öregapónak. -Majd mink szépen kikisérjük a vendégeit! -Ugye, Ilonka néni!
    Ilonka néni az egyik gondozónő, őt keressék, ha érdekli önöket, mi lett az öregapóval. Ne tessék idegeskedni, minden szociális otthonban van egy Ilonka akit a hetvenhétéves öregapó is néninek szólít.
    Az igazgatónő tehát kikiséri az öregapó hozzátartozóit.
    Mire számíthatunk -kérdezi az öregapó lánya.
    Az idekerülés a nehezebben alkalmazkodókban ullyan lelki taurmát okozhat, aminek következtében… -értik, ugye -magyarázza a legnagyobb őszinteséggel az igazgatónő.
    Az öregapó lánya szeliden, mint egy őzike, elnéz az arborétum -szere parkba: nem bánná ő, ha nem kéne évekig ide járkálnia, mert nincsen neki arra is még ideje.
    A répa meg ott rohad azóta is, ha be nem szántották.
    A meséknek általában nincsen epilógusa, de az életben a mesélőt könnyű elkapni, és el is kapják, és egyenként megkérdezik a mesehallgatók, hogy mi lett a mese egyik vagy másik szereplőjével még, vagy a hegyen -völgyön utáni elvarratlan szálra kíváncsiak, ilyesmi.
    A feketecseresznyefémszín autóra kíváncsiak? Tegnap láttam, egy rendőr az elől-hátul nyitott fedelek között ingázott: Hol a motor? A másik rendőr meg a combját csapkodva nevetett: Ennyit se tudsz, baaameg: a hátsó ülés alatt. Ilyen*nel csempészte a Dérszki a szamizdattokat!

*csak Variant -ban... [a szerk. kieg.]