Károly bácsi jellegzetesen vidéki tanerő. Szinte minden Pestországon kívüli iskolában  lelni hozzá hasonlót. Valaha az ifjúságvédelmi őrjárat oszlopa volt. A tanyai kollégium diákjai gyakran kiszöktek piálni vacsora után. Az őrjárat a Tulipán presszóban kezdte a kanyart egy-egy fél barackkal. Károly bácsi soha nem szerette a felet semmiből -Ötszázas Pötyike ezért vermutospohárban tolta elé az egész-et, az egy decit.

A Pedofil becenevű, az nem Károly bácsi, az ő történetét most hagyom. A Pedofil, Géza bácsi , egykor Kazal Lászlóra emlékeztetett és erre rá is játszott, fő műsorszáma a piás volt. Amidőn már az ivászatai nem csak májával dagasztották a hasán fehér köpenyét, de az orra is kivirult, túlzóan utalt rá, ő mekkora egy piás és elvárta, főleg a fiatal tanerőktől, hogy nevetgélve cáfolják meg, áááá, dehogy is, Géza bá'. Pedofilnak azért nevezték, mert előszeretettel fenekelte el térdére fektetve a farosodó hetedikes-nyolcadikos lányokat. Persze cigánylányokat nem mert elfenekelni, és nem csak azért, mert ők nem engedték, még hozzá acsítván, az egész iskolát betöltő sikoltással, "haggyon máá, nem vagyok buzííí*!" Nem igazi fenekelés volt, halfcontact, vagyis a hatalmas csapás cicafark íve megtorpant közvetlenül a cél előtt s szinte simogatásba ment át. Hogy sohasem lett balhéja ebből Géza bá'nak?

Ezek a jellegzetes vidéki férfi tanerők egyik általánosításra alkalmas közös tulajdonsága a finoman szólva is aluldiplomázottság. Jó eset az, ha még a középiskolás szintű régi tanítóképzésben szerzett oklevelet. Mégjobb , ha gyorstalpalón izzadt mellé valami lógos szakot, gyakorlati-t vagy testnevelést.

Károly bá' gyönyörűen dalol, ő tehát az ének-zenét szerezte meg felsőfokú
képesítésként. (Laci bácsi, aki persze Lajos lenne, ő képtelen volt elvégezni még az ML-esti egyetemet is.) Másik összemosásra és általánosításra alkalmas tulajdonságuk az, hogy hosszú pályafutásuk alatt végig az iskola valóságos, belső és titkos igazgatói voltak. Aláírásuk sehol sem szerepel, de azért a végső, főleg személyi döntéseket ők hozták meg. Az ilyen iskolákban pályakezdő diplomás csak akkor maradhatott egy-két évnél tovább, ha kellően ostoba volt vagy megfelelően tudta tettetni a hülyét és legalább egyszer rászorult gyönge pedagógusi képességei miatt a Károly vagy Géza vagy Laci bácsi "makarekói pofonjára". Persze most hagy ne bonyolódjam abba, mennyire nem makarenkóiak voltak ezek a pofonok.

Az is közös tulajdonsága ezeknek a bácsiknak, hogy hetven éves korukig szinte lehetetlen nyugdíjba küldeni őket. Mivel zömükben az iskola telkéből buliztak ki maguknak házhelyet, nem csak a szennyvízvezetéküket kötötték rá az iskolaira, de az átjárást is így oldják meg. Akkor is, ha a falu központja, a boltok az ellenkező irányban vannak. Született pedagógusok ők, az isten is szakmai gyakorlatot vezető előmunkásnak teremtette őket, nadehát isten tervez, ember meg végez, a homo sapiens nemhiába az evolúció teremtménye, a kiválasztódás útján a jó és tehetséges mindig harc nélkül, nagy magabizalommal, törtetés nélkül halad, míg a rossz és a közepes harcolni kénytelen, hátbatámadni és legázolni, szembeszeretni és elgáncsolni, másként ott rostokolhatna, ahová való a Nemhátrálunk Mezőgazdasági Termelő szövetkezet bognárműhelyében, mint lakatos.

Károly bá't tehát mindenki útálja a faluban. Azok is, akik még együtt énekeltek vele a katolikus fiúkarban 1949-ig, azok is, akik egy DISZ majd MSZMP alapszervezetben voltak vele, a zattejjista broboganda élharcosai, aztán társai az Ifjúságvédelmi Őrjáratban szintén. Károly bá' Koós Jánosra orcáz, tehát harminc éve őt utánozza, csak a mája nem annyira jó, rohad. Ezért újabban mindenki igyekszik lehelet-távnál nagyobbat hátrálni, ha az öreg elkapja az utcán. A fiatalabb tanarak egy gyors és udvarias sasszéval kikerülik s így sohasem hallhatják a viccei újdonant korukban is már dögletes poenjait.

Károly bácsi egy szörnyeteg. Ezzel mindenki egyet ért. Hetente egyszer a legendás jajződ kombi Wartburggal elmegy a legközelebbi lidlibe olcsó borokért, visszaviszi az üres üvegeket s ládaszám hozza a telit. A falurággyó híreli is, hogy Károly bá minden nap háromszor, néha kezében csomagnak álcázott hatalmas szatyorral, kel át srévizavi az itt is előrelátóan valami szép növénynévre keresztelt értelmiségi utcán srévizavi a szemben lakó egykori közműv' felügyelőhöz, az ifjúságvédelmi őrjárat másik oszlopához -nyilvánvalóan piálni.

Ebben a faluban Tulipánnak hívják az értelmiségi utcát -és most aztán valóban is tulipános. Éva néni, a közművfelügyelőné a reménytelenség sárga tulipánjaival ültette tele az árok szegélyét, Károly bá fiatalos lendülettel veti át magát az árkon s rúgja le újabb tulipán fejét.

A nyugalmazott közművelődési felügyelőt  harminc évvel és ötven kilóval ezelőtt még Kaszanovának becézték. Ma csípőtől lefelé béna hájrengeteg. A negyvenkilós Éva néni egy lábát is alig képes félrerakni az ágyon, nemhogy pelenkázza. Azt pedig az egykor Kaszanova nem szenvedhetné, ha valamelyik gondozónő segítségét igényelnék. Így aztán Károly bá, akiről kevesen tudják, hogy százhúsz kilós édesanyját is, az ágyhozkötött beteget, tíz éven át ápolta, pelenkázza át Kaszanovát. És tartja a súlyos hájhurkás tagokat, míg Éva néni szivaccsal lemossa, kezeli a felfekvéseit. Károly bá' bosszúból a legócskább vicceit rottyantja rá a párra. Éva néni némán tűr, de Kaszanova hahotáz. Mindenét elitta már, persze az eszét is, ugyan, mivel fizethetné ki a régi harcostársat, párszori-néhai lyuksógort.

Én is mindezt, a lényeget, csak véletlenül tudtam meg. Gyakran biciklizem arra, a járdán, mert az úton a sok gyalogostól képtelenség. Én is, mint afféle kalóz falurággyó, mi másnak tudtam volna be a hahotát, mint annak, hogy a két vén szörnyeteg egy jót piál. Szőttem is fejben egy megfelelően kormodoros novellát, aminek egyik kötelező poenja lett volna a hazugság, mi' szexuális szolgáltatást követelnek a vén dögök szegény Éva nénitől. Och Valóság, te rémunalom! Jótettről sohasem kél szóbeszéd! Ach, a tények sokszor elviselhetetlenül unalmasak. Miért nem jutott nekünk olyan tökéletes szörnyeteg, mint a szomszéd kisváros Feri bácsija? Vagy a harmadik falu polgárőrségének vezetője, az ex-segédrendőr Szilvi bá'?

Mit kéne kitalálnom, valami fertelmeset, hogy Károly bá szörnyeteg-arcképe ne kapjon malacrózsaszín árnyalatot? Azt mondják, titokban misére jár a vén ganyé! A szemét köpönyegforgató. Na, majd kifigyelem az öreget, az esti söröm előtt az Otthon büfé helyett a Gesztenyés felé kerülök és az egykori Szabadságtér hársai alól lesem ki, jól rálátni a katolikus templom téglaoszlopos kapujára, ki fordul be rajta.

*buzi - túlzóan bizalmaskodó testi érintéssel járó gesztusokat alkalmazó személy romungró értelmezésben. Pl buzulás, ha a barátnő tráfásan átkarolja barátnőjét vagy a tanító megsimogatná az ehhez nem szokott  gyermeket, aki riadtan és ösztönszerűen kapja el fejét a  kéz elől, mert azt hiszi, pofon lesz.