Azok a műűvészek, pl írók, akik szeretik a pénzt, egymás között gyakran hivatkoznak a régi nagyokra, Krúdyra vagy Kosztolányira. Karinthy állandó pénzavarban élt, napról –napra –akarják hinni ezt. Korunk írója, aki még a kávéját issza, de az aljat elemelinti, hogy a kiadó vihesse alátétjét, szalvétájánál finom ujjak matatnak, összegyűjtött sajtpapírjaira meg már leszerződöt két év’ előre, abban a hitben él, hogy ezek a régiek aztán pénzért mindent. Ingyenkedvű az állat, meg az amatőrök. Csakhogy K, K & K –hogy maradjak én is csak a K –betűsöknél- ők egy csomó mindent nem írtak meg. Párat megírtak, de eszük ágába nem állt leadni.Csak teszemazt a testi szerelemről. Ma, ha egy író tengelyrevesz egy kis költőlyánykát, rendesen megírja. Moravia fordítójának még végig kellett írnia, az élenjáró Hajnóczynál valami hatolásról van szó utána: hímvessző. A ’90 –es évek egyik főtémája a szopás. Az ember csak szépen nekiült egy novellának, picit átlósan, mint egy szerkesztő előreszaladt, hoppá, meg is volt, pipa, két dugás, egy szopás. K, K. & K. ezt nem engedhette meg magának. Maradt utalás pornográf szóvicceikről –de nem írták le. Néhány olvashatatlan fikarc K. naplójában –de abból engem az érdekel -és javaslom önöknek is, szivesen kosztolányiskodó uraimék!-, hogyan dolgozott. És azt hiszem abba, ahogyan K. dolgozott, belerepedne egynémelyek billentyűzete. Vagy letörne a beírónőjük körme.Krúdy a leggyanusabb önöknek a társaságból? hogy ő sokszor módszeres alapossággal kutatott papírfecnik után? Ismétlem: egyszerűen utalni sem utalhattak arra, amit önök, éspersze én is, csuklóból beverhetünk a gépbe.
Én is betöltöm a mértékem ám, ugyanis eredeti tervemben nem szerepelt ez a kis dőltbetűs rész, de beillesztésével több a flekk = több a pénz.
1. jelenet
Pé: Na! most tudod mi jutott eszembe?
P: Mi…
Pé: Itt ez a rengeteg szerencsétlen gyerek, akik ülnek a képernyő előtt vagy tamagocsiznak. Mi kitalálunk egy helyes kis állatot, mackót, mókust vagy majmot. Azt föltesszük a netre. Egy kis mercsöndájzing, a rehabokkal varratunk pár édes kabalaizét, sz’al amilyen állatot választunk, olyat, kis mütyűröket, izés tolltartót, telefontokot. Közben a gyerekek a neten nevelhetnek maguknak egy ilyen állatot, adnak neki saját nevet, ügyüli –bügyüli. Miközben persze azok a F szüleik aztán csesznek rájuk. Mi leszünk az egyetlen kis barátai. Közben nyomjuk a mercsöndájzingot és a gyerekek a szüleikkel megvetetik a sok izéállatos cuccot. Igenám, de ugye a kis virtuális állatnak is ennie kell, a kaját meg mondjuk emeltdíjas megoldásban, például egy százas +ÁFA adjuk. Különben éhenhal. Perszecsak, miután a szivéhez nőtt a kis srácnak. Na? Mi van? Alszol? Szóljál már valamit, légyszives!
P Jó. Biztosan megcsinálta már más. Kurvasok pénz kell az ilyesmire, tőke, mire bejön. És nem is biztos. És ezzel a [Pentium II]-vel akarsz nekiállni, ami van?
Pé(utánaszámol) Ó, te olyan undok tudsz lenni! Annyira el tudod venni az ember kedvét! Pedig ez csak egy ötlet.
(stb.)
2. jelenet
(telefongomb be, adásban:)
Pé: Halló! [egykedvenc rádiónk neve]? Egy programot szeretnék mondani!
Mv: Szervusz. Mondjad!
Pé: Angyaltanfolyam lesz a/az [helyszín]ban/ben. Az angyalok itt vannak körülöttünk, csak nem vesszük észre őket, minden pillanatban. Az angyalok is szakosodnak, vannak közlekedésiek meg parklakók, megmég konyhai angyalok is vannak.
Mv: Igen?
Pé Képzeld, még kozmetikusangyalok is vannak. Te nő vagy, tudod, mit jelent, amit mondok, sz’al elalvás után háromnegyedórával fölkelek, hogy kimenjek a fürdőszobába, belenézek a tükörbe, és képzeld: szebb vagyok, mint lefekvés előtt! Az angyalokkal való kommunikációt segítjük: ezt meg lehet tanulni. Hogyan társalogjunk az angyalainkkal. mindenkinek lehetnek saját angyalai.
Mv: Főleg, ha a tanfolyamot elvégzik.
Pé: Úgyvan! És a…
Mv: Mennyibe kerül?
Pé: Tessék?
Mv: Mennyit kell fizetni?
Pé: Őöö, hétezerötszáz forint. És két nap, hétvégén. De a mostani hétvége már betelt! Mondhatok egy telefonszámot?
Mv: Mondjad.
Pé (bemondja a telefonszámot) –ezen lehet jelentkezni! Mindenkinek nagyon javaslom. Tehát nem ez, hanem a rákövetkező szombat, délelőtt tizenegy.
Mv: Köszönjük.
Pé: Én köszönöm a lehetőséget!
Mv: Szervusz.
Pé: Kösz’ és szervusztok!
(telefongomb ki, adás tovább)
3. rész.
Művelődési ház kiskabinetje, szombat délelőtt, fél tizenkettő. A padokban ketten, egymástól távol ülnek. A katedránál Pé ül és P áll, elmenőben.
A1:(jelentkezik)
Pé :Tessék!
A1:Kimehetek cigizni? Van még annyi időnk?
P szemöldökrángásával rosszal Pé felé.
Pé: Kezdenénk akkor. Úgy látszik, a többieknek közbe jött valami. Pedig sokaknak már új időpontot kellett megadnom.
P megfogja Pé csuklóját s erősen a szemébe néz. Aztán int: bocs őneki most el kell mennie.
Pé: Akkor, mielőtt, azt hiszem elintézhetnénk az adminisztrációt.
A2: (hatalmas, lakkbőr hatású plasztikkrokogyélus bukszával közeleg) Nem baj, ha apróval fizetek?
A1: Nekem úgyis tízezresem van!
(függöny)
