-viszont ennek, mint a mesében, közben meg valahogy mégis -mégis jó vége lesz

         Amióta az ingatlankereskedelemben a vidéki parasztházágazatnak ennyire odacsesztek a 200 $ –körüli havasi faházárak, még az is előfordulhat, hogy egy disznónak, aki puszta tehetségével küzdötte föl magát a filmiparba, szerencséje is olyanná lesz, mint ő maga: disznó.

         Egy siraki utasaként kapaszkodnak fel már a fél –úttalanban, amikor lent a völgyben meglát egy feketeruhás, fekete S –alak leányt, csipején a vizeskorsajával integet föl.

         Nebazdmá, Jóska, mondja a siraki tulaja az utasának: Az a völgy légvonalban ezer méter ide, amúgy meg fél délutánba tartana oda leveckelődni!

         A disznó mégsenem nyugodott, amíg rájuk nem eseteledett a völgybéli házban.

         Adta a lányt az anyja, két kézzel adta. Az apja csak félkézzel, mert a másikat elvitte a gatter.

         A disznó nem akarta, hogy a lányra ráadják az ünneplős ruháját. Könyörgött a szürkés vászonért. Ám a lány anyja nem engedett. Bugyit, kombinét, fehér harisnyát, fehér vászonblúzt, kék trevira rakottszoknyát, és rózsaszín műszálas kardigánt adott a lányra: csak úgy pattogtak a jószagú nyélon szikrák.

         Egy mocsok disznó volt a főnök, de a kaszting széttárta a kezét: Nem az utószinkronnal lesz a baj! A lány tényleg tiszta, hamvas és kedves, rizskása fogai szépek, épek, mintha valaha is egyszer mosta volna mással, mint a tiszta ujjacskáival, forrásvízből. A kasztingos előre megmondta azt, amiről egy kameramanó győzte meg: semmi nem látszik a lányból. Visszanézték a nézőkében és látniuk kellett: a leány annyira szép és tiszta, nem látszik semmi belőle: nincsen kameraarca. A disznó nem adta föl, akkora kontrasztot adattatott, és olyan plasztik színeket, mint a nagysorozatú gépi alánevetéses gegfércelvényekben szokás: akkor se látszott semmi. A disznó a sminkeseket is ráuszította: dolgozzanak meg az ő pénzéért. A sminkmester két óra után föladta: esetleg még a maszkmesterek segíthetnének be: QuasiModa -nak.

         A kétláb’ mocsokdisznó is csak egy szívember: zokogott. Elvitte a tiszta lányt étterembe és cukrászdába. Elmondta a tiszta lány, mit szeretne még: Hívatta a disznó a gyártásvezetője asszisztensét, hogy: Akkor menjenek és intézzék. És a gyártásvezető elvitte egy zeneboltba a tiszta lányt és ott, ahogyan ezt a gyártásvezetők asszisztensei szokták, könnyedén megvásárolta azt a zenegépet, amit a tiszta lány kért. Nem a legnagyobbat, hanem egy akkorát, amekkorát a tiszta lány veleszületett arányérzéke még megengedett.

         Ehhez ismernünk kellene egy tiszta lány arányérzékét.

         Elébb viszont kell találnunk egy tiszta lányt.

         Jól van, megmondom: ez egy sztereó, egykazettás rádiósmagnó volt, teli elemmel.

         A gyártásvezető asszisztense búcsút intett, mert neki még meg kellett várnia a zenetorony áfásszámláját.

         A tiszta lányt pedig már várta a keresztapja dácsiája.

         És hazafelé még Berettyóújfaluba is bementek vásárolni.

         Otthon pedig a lány visszavette a simogató vászonruháit és szomorú lett, mert megérezte rajta az annyi jóillat után azt, amiről ő azt hitte, szegényszag.

         Megbánta már, hogy nem kért még egy jóillat szprét is.

         Aztán betette a magnóba a Goombay Dance Band kazettáját: ettől kezdve volt már miről hallgatnia. Amíg tartott az elemben az erő.