BIRKAVÁSÁR

Még odabent volt a főnök, amikor a fiúk már intézni kezdték a szabadulóvacsorát. A csicskaügyvéd rohangászott, idegesen, minden összejöjjön, ám a főnök felesége bízott: kibérelte a bukott ÁFÉSZ-éttermet konyhástul.

Azt mindenki tudta, hogy a főnök szabadulása nem végleges. Attól a szabadulás még szabadulás: csak egyszer legyen kint a főnök, már nem biztos, hogy vissza kell mennie. Hiszen már eleve is! -amiért a főnököt elkapták, azért valamilyen paraszt vagy frigyesmester, ha harmadolhatóan is, de kapott volna hét évet. És szabadságot intézni?

Mondanom se kell ugye, hogy a szabadságot, azon a címen, hogy a főnök édesanyjának kis gunyhója összedűlik, és nincsen más, neki, a főnöknek kell megtapasztania a két kezével, azt nem a csicskaügyvéd intézte, kicsi ő ahhoz. Hanem országosan ismert nagyügyvéd irodája bonyolította azt, nem kevés pénzért. No, de a főnöknek mit számít az.

Mindenki tudta, birka kell legyen a vacsorára. Nem vacsora az, ha a homár a hümérrel is van egyben, koktélok, rák, oroszsaláta. Tortából-lyány se tesz annyit, mint egy igazi birkapörkölt. Már az is második, hogy a vacsorára kik lesznek meghíva, pógármester, megyeiügyész, megyeifőnyomozó szinteken.

Márpedig a birkapörkölt alapja a birka maga. Nem juh mert az már öreg, és nem is bárány, mert az gyenge s nem is jerke, mert az is vaj még. Jó másféléves birka.

A főnök felesége meg is mondta: nem paraszt ő, hogy a birkához tudjon, hanem a csicskák közül a Kiskovács gyerek, annak az nagyapja juhász volt. A Kiskovács gyerek annyit se sejt már a birkához, hogy elkülönböztesse a nyájból az öregebb jerkéket. Az apját kérdezte, aki bujtár is volt. Az apja meg azt mondta, őt ne keverje bele semmibe,csak annyit tud, hogy most a faluban az Iksz-gyereknek van jó birkája. Persze nem Iksz, de én csak mesélek itt, nem akarom én a bíróságot járni…

Maga a birkavásár egyszerűen ment le. Elmentek a csicskák a csicskakocsival a paraszthoz. Előfordulhatott volna, hogy a paraszt a főnökre hivatkozva nem ad birkát, hogy ő a főnökkel semmilyen formában nem akar kapcsolatba kerülni. Szokás a faluban így hozzállni a főnökhöz. Ilyen parasztoknak maga a főnök az ombucmannal szokott jönni, hogy annak beadja a parasztot, amiért hátrányosan megkülönbözteti. Itt nem kellett semmi, pedig Gyuló a rizsát majdnem úgy tudja nyomatni az ombucmanról, mint a főnök, és neki is megvan a száma. Az még semmi, de Gyuló téfel-gyerek, és ha vitakozna vele, hogy szöghaj-szőke létére mit beszél az ombucmanról, azt szokta mondani, hogy ő egy ritka szőke törzshöz tartozik, akik Kurdisztán felől jöttek be. Na, itt megállni röhögés nélkül, amikor a rendőr igazoltat!

Szóval a paraszt, az Iksz -gyerek kupec, őnéki a birka is eladó, pénzért. Jól megkérte az árát, még alku után is maradt neki. Áldomást is ittak, rendesen, pálinkával kezdték, rá a sör, a végén meg minden a-betűs. Elvitték a birkát, megfőzették Asztalos Pista bá' val. Megvolt a szabadulás, lejöttek a vacsorára, akik hivatalosak voltak, volt nyitott kör, éjfélután zártkör, szexi-szaxi. Folyt ott egybe minden, ami csak emberből folyhat. Megvan a főnöknél minden vidijón, hogy ha kellene, elővehesse.

Nem is lett volna semmi -három nap, két láda sör meg valamennyi viszki elég kifeküdni az ilyesmit. Hanem vagy két hét múlva Gyuló beleáll a fékbe a viselősebb ódival a paraszt háza előtt, be a mindenféle gépek meg kombájnok, meg dudvaverte szerelékek közé: Néki most pénze lesz.

Bekopog a kiskonyha ablakán -éppen eszik a paraszt a családjával. Vacsoráznak. Ilyen jógyerek-arccal integet: Gyere ki! Pedig a paraszt Gyuló apja-korabéli.  Hogy apjáról Iksz-gyereknek mondják, ez csak ilyen szokás a parasztok között, mint a Veres Panni nénit is Hanák-lyánynak mondják, pedig a haja már régen kifehéredett a veres festék alatt.

Kiköszön a konyhából a paraszt: -Hallom, jólesett a vacsora! -mármint megesett! Majd mindjárt jövök, megeszem azt a pár falatot.
    Integet Gyuló: Egyed csak! Majd!
Kijön a paraszt a begonyra, piroslott a vértől, ipp diszót vágtak, de mikor nem: minden héten méri a húst. Kijön a paraszt, de Gyuló nem kertel ennyit, egyenesen nekivág: -A vacsora megvolt, úgy, ahogy, volt ott kaja száz, csak egy volt rossz: a birkapörkölt.
    Ha nem jól főzték!
    Asztalos bátyám főzte.
    Asztalos Pista -egyszer ő is hibázhat!
    Nem hibázott: jó volt a pörkölt. Csak benne a hús, az rossz volt. Meg is mondta Pista bátyám, ő juhból ritkán főzött  -rágós.
    Rágós -hát éppen a birkát is lehet rágósnak főzni, ha hirtelen.
    Rendesen főtt: öt óra hosszat. Juh vót, azért!
    Széjjel kellett volna tenni két kondérba.
    Na! -nem a stálkonyhája ez! Lényeg-a-lényeghez: Mi birkát vettünk, fizettünk s egy öreg juhot kaptunk.
    Mutattam a körmét? -világos volt.
    Tőlem oszt lagos is! -a húsa megmondta: egy öreg juhot adtál. -Hívjam a főnököt? Arra éhezett a kóterben, egy jó birkapörköltre. A lányok a Kiskakasból hordták be neki az ételt -de birkapörkölt, jó, még ottse-nincsen!
    Hívjad a főnököt.

Ígyen osztozkodtak vagy másfél órát. Közben az Iksz-gyerek a házba fölparancsolta a családot. Ők meg a kiskonyhába ültek be. Nagy vita nem volt, mármint veszekedés, csak rakták egymásnak az igazságukat. Persze Gyuló a főnököt nem vonta bele. Odaadta a telefont, abban a főnök megmondta, a pörkölt ízre jó volt, öreg volt a birka, nem volt idege megrágni. Aztán hátra is mentek az aklokhoz, az Iksz-gyerek mutatott egy birkát Gyulónak, olyan volt-e -de Gyuló nem hagyta magát…
    Azt mondja egyszercsak Gyuló: -Döntsön a kártya. Aki a másikat kártyában megveri, azé az igazság.
    Ha Gyuló nem a Sarkibetérőben nőtt volna föl, ahová Bokszos, a nevelőapja járt kártyázni. Ej, be sok fizetés aprózott bele a  Bokszos zsebébe! Mert Bokszosnak a kártya nem játék vagy szórakozás volt, hanem munka. Mintahogy Gyulónak is a gépezés nem szerencse. Odaül, figyeli a gépet napokig, sokszor két hétig, mi a szisztémája -ha nem távirányítós gép. De a két hét alatt azt is ki lehet figyelni. Bejön a paraszt, belenyom a gépbe harmincat, elmegy leégve, akkor Gyuló föláll, odamegy a géphez és kivesz belőle, magának a gépnek a szisztémája adja ki, vagy tízezret. És akkor Gyuló szépen elmegy. Régente a gépes-kocsmárosok meg  is mondták a Gyulónak, amint belépett, hogy máris lehet tolni a biciklit tovább. Amióta a főnök csicskája, nemigen merik megszólítani.

Szóval én azt mondom, megérdemelte az Iksz-gyerek. Mert a kártyába egyből belement: döntsön az.
    Döntött is: már az egész ódira-való csicska beszállt, mégis az Iksz-gyerk állt nyerőre. Be is tépett a Gyuló. A birka? -már régen el volt kapálva. Már kétszázezer volt besöpörve az Iksz-gyereknél. Igen, mert ugye, a Gyulóék mit tudhatták, hogy az Iksz gyerek a Güdör-parton nőtt föl. Ami Bokszos egy volt, abból a Güdör-parton volt nyolc. És azoktól tanult az Iksz-gyerek kártyázni.
    Este tíz felé aztán Gyuló fölállt:
    Na, majd mostmár döntök én: Ide a pénzzel, minddel, amit elnyertél tőlünk, hozzá a birka árával, oszt készen vagyunk.
    Az Iksz-gyerek föl se állt. Ült az asztalnál az igazában, fölfuvalkodva.
    Gyuló meg belkekapaszkodott a konyhakredencbe és ráborította az asztalra.
    A nagy kavarodásban elő egy kés, persze disznóölő, azt nem is tagadta, a bíróság előtt sem az Iksz-gyerek, hogy a kés az övé volt.
    Versenyen kívül megmondom én, hogy ki vagdalkozott véle… megmondja azt az Iksz-gyerek egész arcberendezése, mellkasa, le a tökéig, hogy a Gyuló volt az. Csak a szakértő nem tudta megállapítani. Mintahogy azt sem, hogybizony, ha az Iksz-gyerek szúr, az csak egyet, de biztosat.
    Az Iksz-gyereket rohammentő vitte el.
    Gyuló meg a maga lábán ment el.
    Az Iksz gyereket két hét után bocsátották ki nyakig stoppolva, százhúsz öltéssel.
    A Gyuló-gyerek meg élet-halál között feküdt. -Még az az élet-halál!
    Mert a főnök már kézbe is vette a dolgokat.
    Előszöris a papírt intézte a kórházban. A Gyuló végignevetgélte a hat hetet élet-halál között: fölszúrta magának a mellkasán a bőrt. Hanem a papírja meg volt a halált okozó súlyos testi sértés kisérletéhez.
    Amikorra már a bíróság elé került a dolog, akkor a bíróság már csak a papírokat nézegethette.
    Négy tanú állította, egy ódi-kocsira való, hogy az Iksz-gyerek a halálos célzatú szúrás után direkt maga-magát vagdalta össze csúnyán.
    Gyulónak meg ugye voltak a papírjai azok, amik.
    Az Iksz-gyerek megkapta, amit megkapott: a két és fél évet harmadolták neki jómagatartásért.
    Míg odabe volt, a főnök intézett neki ezt-azt, gyógytornát, néha spontán elesett a saját lábában ugye… aztán meg beleült a stoki lábába: ahogy a paraszt a börtönben szokott járni… csicskáztatták, ilyesmi.
   
A főnök beküldte a kis Zoli-gyereket az Iksznéhez a pénzért, a birka áráért: mostmár kamatostul adja ki. Intéztette odabent a telefont, hogy az Iksz-gyerek azon szólhasson ki az asszonynak, adja ki a háromszáz-nemtudommennyi ezer forintot a Zoli-gyereknek.
    Az Iksz-gyerek kiszabadult, eladta mind a birkákat, vegy egy rendes kocsit az árán, meg libákat, most libázik. Amíg a madárinfluenza el nem viszi.