Ó, ha csillag volnék, kerek égen,

csorogna a földre, sárga fényem

Jaj, de onnan vissza sose járnék

anyám nélkül mindig sirdogálnék.

/Weöres Sándor/

Azt a viríkolást, amit Bumbó levágott, amikor a rönókocsit meglátta. Úgy egyeztek Zolikával, hogy ha karácsonyra nem viszi haza, megcsinálja a két német nőt, lejön hozzánk síelni, a transzporterrel megyünk érte és annak a hátulját vásárolhatja teli, nem a treszkószekeret. A telefonjába pityogtatta bele, mikeket fog majd venni.

Faszomkivan! –mondta, amikor meglátta csicska Lackóval a rönókocsit, mert a plazma annak a hátuljába nem fér bele. Zolikagyerek le se jött, csak telefonba mondta: ami a csomagtartóba belefér. Lackónak a forintos kártyájára töltött valami kétszázat, ha Bumbó a plazmát megveszi, semmi se marad, egy vacsorára való se , Vályokos az apja tartja az összes gyereke családját, akkor tudnák azt a plazmát nézni, ha a plafonra szerelnék föl, annyian jutnak egy lyukba náluk. Nyáron ugyan Sankóék a magukéban laknak, de télire hazamennek, nem füttőzik a hodály parasztházat. A vínojdorfi kófcétrum-ba’ akarta megállítani Lackót, hogy ott olcsóbban lehet kapni dógokat, de már világított a tankjelző, azon volt a gyerek, csak forintos kutat érjen, és persze az a kártyája volt, a Bumbóé, a tankolást is arról húzta le. A pestalatti fosonyba mentünk be, üljünk be elébb kávézni, jólvan, ő elhúz a budira, én láttam, hogy a pénzváltóhoz vág be, tudtam én, a két nímet picsa biztos adott neki, ha tehetnék, megvennék maguknak házicicának. Ki se hozták a kávét, Lackónak lebukott a feje, nem aludt vagy három napja két hunyásnyit, na, mondok, amikor már nem jött a lyány félórája, aludjon csak ez a Lyackó, de már akkor elnéztem a vevőszolgálat felé, látom, hogy csináltatja a nagy plazma papírjait megfelé. Már én ki is találtam, hogy lesz, majd a Lackót rábeszélem, hazafelé én vezessek, pedig féltem attól nagyon, hogy ez a fostalyiga nálam adja meg magát, már be-bevillant az olajlámpa. Be is löktem a nagykanna treszkóolajak mellé, amit Bumbó a bátyjainak vett, egy kicsit, hogy majd betöltjük, de a pénztárosasszony úgy bekeverte a szatyrokba valahová a danyontok, rúdszalámik, sonkák, bugyogók, harisnyák cipők, dobozostorták narancsok, banántok közé, hogy a faszomnaksevótmánkedve előturkászolni. Bumbó taxit fogadott, azzal vitette magát, meg a plazmát, mert persze aztán szatyor jutott a hátsóülésre, Lyackó meg már nyomta is fölfelé Zolikánál Bumbót, de kihallott, hogy neveti, egy szívember ez a Zolika különben, főleg, ha a nímet picsák két plazma árát is lerakták még külön. Gödöllőnél már rendesen világított a lámpa, na, mondom Lackónak, húzzunk lefelé, oszt legföljebb a nagykannákból öntünk a rönókocsiba, de már késő volt, rúgott a motor vagy kettőt, még jó, hogy a Lackógyerek kinyomta a kuplungot, különben fejreállunk vagy a váltó is széjjelmegy. Azt aztán Bumbó intézte, valahogy visszafordultak a taxissal, de csak Pógárig vállalta, azt mondta, hogy a kisutakon már majd valaki rokonyt hívassunk, de erre már Bumbó is arcot váltott, oszt megvette kilóra a csávót azért a kis útért. Mán Dezsőke jött szembe a kisúton, fordult is vissza, de a taxis kerékközre vette  az útközepit, le nem ment vóna, se jobbra, se balra. Pirosra is a Bumbó pénzéből csináltatta a házat Vályogos, meg betonokat hozatott járdának, meg már kerítésoszlopokat állított. Na, oszt! Pockos, a Bumbó anyja ríjjva gyütt kifelé, rívott Bumbó is, a kicsik, a sógornők mind szaladtak, a taxist meg ette az ideg, mert megfordulni se tudott a nígyszeművel a sárútban. Én meg közben már intéztem Gyulánkat, húzza el a kocsit a magyargyerekhez, akikkel az ótókat csináltatni szokunk. A  golfkocsi meg legyen készen vasárnap reggelre, mert Zolika este vár bennünket Ójhózennél. A szelepje csattogott annak a  golfkocsinak, azt mondta ez a buziköcsög, hogy szelepet, vezérműtengelyt kéne cserélni benne, tudtam én, mi a baja, Robit elzavartam Pógárra a bótoshoz szűrőért meg a kisteszkóba vegyen olajat, leseréltettem véle az olajat, megkapta az új szűrőt, oszt mán nem is csattogott! Gyövök haza, a Rijánna szól a telefonba, a Bumbó van erre beállítva, mi az, hát csak menjek érte, a régi dzsokkjába, egy szál pólóba volt, a fukszokat mindeket leadta magáról, meztélláb papucsba, a tangáját leadta magárul az egyik húgának, de most már gyerünk, de elébb a panziónál álljak meg, hát minek, hát csak, visszajött rívva-nevetve, biztos intézett egy kis ződet a fiuk, a Pités, aszongya, akkorát szart, egy vajlinggal, aztán rívott, hogy ő eztet mán nem, hogy az apja egy ilyen tétetlen , egy budit megásatni nem képes, ű ebben az életben már még egyszer nem szarik a burgyinba hátul, rohaggyonki  a szíve, ha,  soha! Mondom se pénz, sesemmi nincsen nálam, legalább lefürödjek, ruhát váltsak, de már ű telefonált, nímetül, úgy beszíl mán, mint a reklámokba, már jött is az esemes, már fel is töltöttek a nímet picsák a kártyájára, amikor rongyolt be a kútra Pockossal a fiuk ezerrel a fahordóladával, mert gondolom a sógorok mán odavótak a kocsikkal valami kis pízeket csinálni a sokmindenekből, gépezni el,  amiket Bumbó vitt nekik, én meg még meg se tankoltam, hátraküldtem Bumbót, ott csinálják a műsort ismertem én már Pockost régrűl pornyószájúnak csúfolták az asszonyok, megtankolok, minden, löktem be pár szendvicset, hátramegyek, ottan pofozza, ríjjanak, csókolgatja Pockos Bumbó kezit, könyörög, átkolódik, Bumbó is ríjj is, meg vissza is átkolja az anyját, na, mondom a Zsótikának, én nem szaggajtatom le a pofám anyáddal, fogjad le, én meg be a hátsó ülésre Bumbót, oszt tűzz , valahun Győr alatt álltunk csak meg pössentésre. Zolika meg legyütt elénk Ólhófra a transzporterrel, őm maga! -benne volt a Szilvike is, akivel a Bumbó együtt lakott odafönt, meg ruhák, mert Szilvike előre megmondta, 'póló-mackónadrág' fog visszajönni Bumbó, minden, Zolika nem bánta, a plazmát se, csak röhögte: „Bubajéneke? –faszom!” De még a síelőbe vitte őket, a nímet buzinők csak hagy csepegjenek!

végmottó >>A mai meséink reflektáltak, felül és alulírottak, relatívak és túlontúl kontemplatívak, neurotikusak és…és.<< […] >>[…] a jó mese, tetszik, nem tetszik, liberális. De legalábbis  szocdem, a szó olajoskezű, önművelő, autodidakta értelmében. Úgy értem persze, hogy szolidáris. Előbb van a szíve, aztán fényesedik a lelke, és nem az erővel példálózik. A gyengékkel van, az elesettekkel, a másokkal, a kicsikkel, a legkisebbekkel, a mutánsokkal, á lá Lázár Ervin kerekerdő.

/Darvasi László/

innen folytatjuk! /a szerző fenyegetése /