Alumínium Alma, a neves írónő könyvének bemutató partija után taxin hajtat haza. Más címet mond be persze, a Ferencváros párhuzamosvalóságaiban csak egy saroknyi táv az automataajtós luxustömb.  Izgalom inal föl vádliján és a mókusába fal: izmos cigányfiúkat sejt maga mögött fehér atlétatrikókban. Nyel egyet: nem fog itt görcsölni, egy írónő, a valóság mágusa. Írásai könnyedek, hónaljszagmentesek. Szellős, lendületes mondatainak végei kunkorak, mint hajzata. Valaki Grace Paley-t ajánlotta neki, eszébe jut hirtelen A kiscsaj című novella, amit a neten nézett meg. Esterházy receptje volt a komolyzenehallgatás, és időnkét olvas irodalmat is. Néha szeretne olyan csúnyácska lenni, mint Carson McCullers, A lányarcú vénkisasszony. Izgalmas, asszimetrikus pofija volt. Grace Paley nem lenne megterhelő azonban A kiscsaj történetének durvasága szájbaverte, hogyan is lehetett ekkora hülyehápé, hogy nem vitette magát haza? Egy taxis –nem lenne mindegy, hiszen fölismerte anélkül, hogy ártatlanul, mint egykor báli keszkenőcskét, elejtett volna egy utaló mondatot. Hátán borsódzik a rémes izgalom élvezetétől, szinte érzi már az izmos fiúk lehelletét, pedig nem sietnek, sőt, már le is maradtak talán? Megérinti a zár ujjlenyomatolvasóját, izgul, ujjacskája nedves-e az izgalom miatt? Mert akkor rosszul olvashat… s PIN-kódot kell beütnie.

Varázsos ételek, fűszerek, füstölők és parfümök illatait lebbentik az ajtók, ahogy elnyílnak hogy sóhajjal ereszkedjenek vissza gumiágyukba. Visszanéz, hátha az izmos cigányfiúk, egy lift sarka ötlik most föl hirtelen, mint bűnös étel, amivel jóllakott, a pörkölt szaftja csorg le alkarján, egy undorító régi kis emlék diákkorából, hogy tudott az a Paley olyan kellemes, mégis száraz stílusban megbirkózni azzal a véres történettel, vagy talán arccal szorítanák a sarokba? Talán majd iszik egy Martinit -ám citrommal!

A mikrohullámú csendítésére nyílik az ajtó, a drága már kötényben és majdnem olyan izmos is. A csók túl nedvesre sikeredett és a drága a leglényegre tapint ott, nemsokkal a farkcsontja fölött s a kötény alól a hosszú, ígéretes dudor. Orrával csiklandóan túrja el tincsét, ahogy nyakába csókol, miközben izmos karjával fenekét a dudoros öléhez öleli erősen.

„Na, milyen volt a bemutató.”

„Ach, a szokásos, uncsi kérdések, az Ilcsi megint olyan picsa volt, égő, mi a vacsi, majd el halok, nem is ebédeltem!”

Azzal kibontakozik.

„Előbb nyamizzunk!”