egy egész, de kis regény részlete (fejezete)
valamint Nádler István is -ezért gondolom azt, hogy nem kell egésszé csinálni, a jólmegfogott részletet a kezébe adva
a barátja mondja hosszú,
vöröses-sárga sajthólyagos sóssüteménnyel hadonászva, csak az imént
kapta ki a tepsiből, még forró.
-Nyilván látható -hazudik figyelmet-,hogy
elég, a kalimpáló lábak, a bevágó fény játszik a pihéken, és az egész nőt
látom, méghozzá, mint az irodalomban, azt, amelyiket én akarom.
A háziasszony serénykedik, kapkodja a tepsiket, ahogy hajladozik,
gyönyörködnek fenekében és karcsú derekában, harisnyátlan lábain barackpihék.
-Egy töredéket megfogni egészen s nem egészíteni!-lobogtatja a
barát az irodalmi hetilapot .
-Még mindig itt lábatlankodtok?-nevet a háziasszony s elragadja az
újságot.-Tessék, kaptok egy-egy puszit és mars, kifelé!
Viszont az arca, a természet onnan mindent visszavett, a szem azonban, a szeme szép a barackmagból faragott arcban.
-Kérem vissza, ha megsült a rétes!-mutat az újságlapra a barát s a
pusziért úgy hajol, hogy a szájára kapja.
Meglesi ezt a negyvenhét századmásodpercet
a nő, a férfi lehunyja
szemét, tizennyolc hónapja nem találkoztak és huszonkét éve időnként szerelmesek. Ahogy távolodnak egymás arcától, szemeik még zárva, mert ajkaik érintését, mintha gyeremekek, meg akarják őrizni s este, az ágyban kucorogva elővenni. A nő kék Cardin-inges, sárgarany selyemnyakkendős bűnözők jogi képviselője. A férfi dunántúli építkezésein szilágysági, bihari munkások dolgoznak, például Ady Endrébe való, Olténiából föltelepített valachok. A férfi indiánneve Nyári Barát volt. A nőt, sápadtarcú szuka lévén, nem nevezték meg.
-Mit megkínlódnak ezek- áll meg egy lány, Magas Pál nője az ajtóban. Kemény, nagyon kemény, már több férfiba belekötött, nyolc sört ivott, négy jégermeisztert.
Rálegyintenek, fáradtak már, elindulnak fölkutatni a bort, a gazdá-
nak valódi bora van, igaz, összetört az úton, de nem elsősorban a fény az,
ami a jóbort teszi. Öt ötliteres üveg -még a bornemisszák is rájártak, csodás bor
a barátjára pillant, aki bal mutatóujja felső percét ajkához emeli.
A lány is elkapja ezt a pillanatot, haját hátraveti s nevet.
Most, ha valóban barát lenne, a lányhoz kellene lépnie, hogy figyelmeztesse, ügyelne inkább saját életére, ahogy a kátyukból úgy a végén az ingoványból sem, oszloplábak s hordóderék.
-Egy kicsiny dolgot ha magaddal viszel, abból az egészet magadnak a borús, hideg napokon előcsomagolhatod -mondja a barátja szárazon: befelé sír.
-Hiszen... miért nem?
-Mert semmi értelme nincs, időnként fölhívjuk egymást, ami még
rosszabb, azonkívül ...-visszafojt egy gondolatot-... és biztosan azért van így, mert így jobb...
Megállnak az üvegfolyosó végén, a fényfolyam túlpartján s onnan néznek vissza.
...egyébként is, ebbe a lányba is szerelmes vagyok, mint
egy óriás kajsziba, beleharapni múlékony húsába!
-Akkor tényleg igaza van a lánynak, amikor azt gondolja, hogy itt
minden férfi megkefélné!- próbálja terelni a beszélgetést.
-Tulajdonképpen a feleségembe is szerelmes vagyok.
-Is.
-Is. Van egy ötletem...
-Nem. Amit látsz, hát nyilván a szijjas vén hús után fiatalabbra vágy, illetve mint szárazkurva...
Huszonegyéves szó, nevetnek, azokat a lányokat nevezték
így, akik csak hódolatért kacérkodtak.
A barátjára néz:
Csakhogy ez az ember már itt nem az, holott szinte semmit nem
változott, néhány ezer szállal kevesebb haja, lábának görbülete, de mégsem az az ember, a viselkedése, amit most lát, emlékezés, mint építésziroda tulajdonosa, nyílt és zugvállalkozások részese, hiába a kékfarmer és az, hogy éppen azzal az autóval (típus, szín, kivitel) jött, amit elképzelt neki, mégsem az az ember, kétszer hét év telt el, ami alatt minden, beleértve a csontok alkotóit is, kicserélődött, és ha elfogadja azt, hogy az emlékezet ( és képzelet) egy anyagból fölépített másikvilág, annak a kövei is kicserélődnek az újra-és újraépítés során (felejtés)
ebben a pillanatban értette meg, miért nem akarják
már, miért okoznak inkább fájdalmat maguknak: a háziasszony ott áll a
fényfolyón túl a konyhaajtóban, mintahogy most a barátja is felé fordul s
int: még találkozunk.
-Bassza meg!-veri fejét a falba-Én rajzoltam s nem emlékszem? Ezután pedig megbeszélik, minden tervet visszabontanak, mert
barátság üzletben nincs s legalább néhány dolgot meg kell őrizni mérge-
zetlenül.
Másfél óra múlva, alkonyatkor a fehér Audi 80-as hátramenetben
ki a többi autó közül az átláthatatlan üveg mögött a barátja csontos arcát előre szegezve: tükörből vezet. Nem köszönt el senkitől sem.
Rohan a háziasszonyhoz, aki már farmerban, pólóban, mezítláb
ül asszonyok között.
-Gyere, mutasd meg...
Egy évődést elüt, föláll s az arcába néz
-Mi baj, hányni kell ?
Megfogja kezét, a folyosóra húzza.
-A helyet, amit ebbe a házba Laci neked rajzolt.
Eltépi kezét, először arcot pukkaszt, majd sóhajt, kettőt lép a sárga hall felé, aztán megáll:
-Nem tudom.
-Akkor azt mutasd meg, amelyikről gondolod, hogy...
Háromszög alapú kiszögelés széles könyöklővel.
A kert: hiábalombokon, a már csupasz ágakon, a kintfelejtett kerti székekeken a Hold szikra kölcsönfényei.
-Te... neked megmutatta?
-Nem -hazudik- tudod milyen, de szerintem is ... elönti fecsegéssel,
ontja a szavakat, elragadja a nőt, aki visszapillant a kiszögelésre: boldog.