(a tápfuvar -1996)

 Sofőr
 

Egy múzsa
                  a szentiványi kaptatónál lejti könnyű táncát,kezében hervadhatatlan, mert polietilén, laurusból való koszorú, haja vidékiszín, szemöldökei íveltek, dúsak, szénfeketék, szemei kék szerencsekupakok, orcájának kék gyűrűsizma O-t formáz, fogcsonkjain elefántcsonthatású plasztikkoronák, gödröcskés állán ha csiganyom villanna, szépivű nyakán útiporból kis galacsinok söndörödnek, mellei kék cseresznyék, gyöngyköldökű hasa forró amerikainadrágja korcára omlik, e nadrágocska varrása pedig gyűszűvirágjába vág, ami alatt a szépséglyuk háromujjas--
                          Ó, cukormentesrágógumi-illatú lehelletével hús, vér, csontliszt, malmi söpredék lepte fülembe fuvallt üzleti ajánlata: kertem az önszerelem sárga virágaival végigülteti, emelnék sárból bodont, hát mármorboltnak hazudná, én írha- tom a feltételeket s ő diktálja majd, enyém lesz, enyém óvszer nélkül, s ha foganna antik módozatban, terhét kihordaná s vállalná a fájdalommentes apásszülést, csak peregjen a zsozsó, mint a pelyva, dőljön a lé, aranyhabjai monszunfolyószámlák gátjain csapjanak át...

  "Egy csókért?"
  "Ingyen csókot bárkitől vehetsz, a múzsa csak annak ád, aki fizet!"

Pillantás a tachográf üvegén tükröződő ábrázatomra,   fölvillannak egérfogaim hű másolatai, gondolom: láttam én már ezt az arcot, de hol?

Tatárszentivány és Tiszapalánk között a Légikovácsokat hallgatom. "Pengém élek ééén!"-ez a refrénje daluknak, hallgatása közben milliók képzelik magukat a Légikovácsok énekesének vagy énekesével. Én, ééén, lágy, vörös, száztizenhét kiló, viszont arra akarok gondolni, bizonyos  Joe Esterhas vagyok. Joe Esterhas ( még nagyon sokszor leírom ezt a nevét) fölfoghatatlanul sok pénzt keres, minden sora, olvastam, ezerötszázat ér, világdollárban. Biztosan más is volt már így a pálya mackófelső kupacokkal kijelölt négyszögében, az égre fohászkodott, táncolj Törő, sebesen Nyíl, az isteni: én.
            Verem a ritmust a kormánykeréken, kinézek a tükrökbe, látom, egy orosz vagy ukrán teherautó villogtat mögöttem: eredjek a halál kaszájára. Villogtatom nekik a féklámpákat,  eredjetek ti, én nem léphetek oda, kiégne a hengerfejtömítés, különben is, én vagyok Joe Esterhas !
           Kielőznek, szerelvény, a nyakig tetovált pihenős fölemeli jobbját, mutatja: nyassz!

Joe Esterhas fölmutatja kövér ujjait: nyassz, ez most kimarad."Szép is lenne, az adóhivatalnak csak a sorokat kellenne összeszámolni!"
   "Milyen szép, milyen okos, micsoda dramaturgiai érzéke van!"-néz össze a riporter, én, a szerkesztő, én. A fénymegadó, én, elkottyantja: "Ha valaki csak ruhafogas ott, ahol sok okos és szép ember megfordul, harminc év latt csak ragad rá valami..." A riporter, én, egyetlen pillantással fojtja belé a szót, anyám lehetne, én. Mert közben folyton az ezerötszáz dezsőre kell gondolnia.Számára (én) a tengersok dollár azt jelenti, legmerészebb lakbe- rendezési terveit is át meg túlrajzoló lakberendezőt fogadhatna meg, én.

             Egy Omega előz, finomujjú kéz vezényel a bőrvonatú volán fölött, Verdit, ő Claudio Abbado és Jose Carreras.
           "Uram, Verdit csak az autobahnon!"-üvöltöm ki a szélbe,miközben erősen fékezve tágítok helyet az oroszok mögött, és arra kell gondolnom, mit csinálhat most Joe Esterhas .

Több napon át tartó kellemes és fokozatos lerészegedés utáni, kialvásos reflextől tisztára söpört ájulásból eszmélve Joe Esterhas valamelyik háza teraszán áll és nézi a köddel ült óceánt, hol van, én. Odamegyek hozzám,megérintem tajtékos, puhány vállam, angolhangom Danny de Vito:"Ide figyelj, Joe! Nem akarnál még egyszer ebben az életben fiatal lenni, én? Gondolkodás nélkül vágja rá, én: "Nem."
             A pillanat ereje szétfeszíti az időt és belehatol a résbe: nem elég az, ami éppen tör ténik. Szép Gergelyné boltjában rakom le a tápot. Megszólal Joe Esterhas: -  És mennyit keresel ezzel?
            Kétszáz jön ki tisztán egy órára... egy dollár.
            Egy dollár, -nyalogatja száját Joe Esterhas-szép pénz lehet az itt!
            A színes magazinoldalakkal kitapétázott falat nézi.  Ébenfán tejszín csorog, fuvola torkán arany méz, húsos gyűszűvirág szirmai között izzó harmat: szép Gergelyné az egyetlen a boltosok között, nő, akinek pinafotókkal van kitapétázva az üzlete. A kundschaft csupa öregember.
           Szinte minden nap bekukkant hozzá valaki. Valamit kérnek,ami nincs:            -Csókolom, édeském! Borsókorpa van?
            Nem, nincsen.
            Akkor jól van, csókolom!
     
            Egy dollár!-sóhajt gyomorból Joe Esterhas.-Az napi nyolc, heti negyven.
            Durr, vállból dobok le egy zsák kisgazdasági szoptató kocatápot.
            Nye kúrity, nye kántováty!-csesz le szép Gergelyné, aki valaha, egy nyálkás reggelen, még orosz-kémia szakos tanárnő, arra ébredt, eszméletlen pénzeket fog keresni, mint takarmányboltos. -Nem hat ez a hét árutojó-kettő? -emeli söröspalack lábát az egyik raklapra. Bajuszkáján sárga süteménymorzsák billegnek. Joe mutatja, míg térültem, szép Gergelyné lefordított egy zsákot a tojótápos raklapról.
            Itt van! -ráncigálom elő a zsákot a sarokból. -Véééletlenül leeshetett.
            Mert maga folyton hajigálja itt nekem a zsákokat! -kontráz Gergelyné és csalódottságát habos süteménnyel gyűri le.

Joe akar vezetni. Ráhagyom. Nemhiába rendkívüli ember, azonnal tudja a 60-as IFÁ-t. Reccs, a negyediket nem veszi, Joe kétszer kuplungol, siker. Elégülten dől hátra. - Majd én megtanítalak, fiú! Az én tudásommal az utak királya leszel!
            Félrefordítom a fejem. Ó, a napraforgók már motolla alá hajtják fejüket!
             Rakodás után betérek, haza, ebédelni. Fogom az újságot, kihullik belőle a műsor, fölveszem. A címlapon Joe Esterhas. Letakarom a nevét, mutatom a feleségemnek, találja el, ki az.
           Valami részeges állat lehet- pillant a képre a feleségem -, hülye író, vagy blues-zenész.
          Ő Joe Esterhas, minden sorával ezerötszáz dollárt keres!
            Nem hatja meg. Szó nélkül átatdja a kicsit, böfiztessem.

 Joe-t minden nem érdekli. Most hamis diólikőrt öblöget szájában, nézi, hová köpje. Magyarkonyhában nehezen ismeri ki magát.
            Nyeld le nyugodtan! -biztatom. -Krumplipálinka acetáttal ízesítve, ezután lerótták az adót, tehát nem számít hamisítványnak.
            Joe nagyot nyel. -Má' aszittem, gépolaj.

             Mennyi jópofa ember van Magyarországon! -üvölti át a zenén Joe. Ezer pici írógép kattog az agyában.
           Koktélkeverésen és beírónőgyűrésen edzett izmain arany  fény játszik. -Ötmillió potenciális néző! Figyelj rám: a magyarparaszt testvérvérpár, gyócsing-gatya, sertéseket tenyészt. Pirostetős fehér tanya, pirostéglás könyöklőn pirosmuskátli, pirosfehér magyartehenek, fehér kácsák, piros tyúkok, kékég, zöldmező, és akkor jön a gonosz húskartell embere... Milyen kocsija van itt egy ilyen kartellos pacáknak?
           Békebeli szocialista és öreg!
           Figyelj rám, nem dokumentumfilm ez, fiú! A testvérek szépen, lassan, egy moslékosfával agyonverik a pasast, az autóján  menekülnek, az egész ország melléjük áll, a jóseriff is, a gonoszseriff meg a butarendőrök üldözik őket, pedig szabadidejükben ők is disznókat hízlalnak, egy szép újságírólyány...Pisilni kell !
    Éppen egy kukoricás mellett hajtunk el, nagyvonalúan intek: tessék!
    Hol van itt W.C. -kérdezi rőkönyödötten Joe.
Negyvenhét nemzet fiai és lányai tisztelték meg az idén ezt a kukori
cást, Joe!
    Ökleit az ágyékára nyomja, int, tovább.

Bekanyarodom a Jószerencsét bár elé. Volt már egyszer így, akkor is
elment a kedvem a munkától.
    Elmaradt miattad az utolsó kanyar! - korholom Joe-t.
    Míg Joe a dolga után jár, fogom a telefonkártyám és a félkész hazug ságaimat, megyek telefonálni. Mire visszatérek, a következők történnek:
    Joe bőrszíne, csuklólánca és hanghordozása megzavarja néhány he-
lyi rabszolgatartó és élőhús kereskedő unalmát.
    Viszonylag kedvező ajánlatot tesznek a Joe-nál sejtett dollárok átvál-
tására.
    Megkérdezik, elégítette-e már ki orálisan magyarnő. Ebben az üzlet-
ágban nagy szerepe van a Personal Sales-nek, aminek fontos eszköze a megszemélyesítés és a hasonlat.
    Joe köszöni az ajánlatot, része volt benne húsz évig, közben elkép-
zeli, hogyan szopik egy torkosborz.
    Megkérdezik Joe-t, milyen kocsija van. Joe mindent tud, a fiúk ízlé-
sét is, mutatóujját emeli s lőn: későalkonyiégvörös-lila mágikus gyöngyház
metál fényezésű Jeep Grand Cherokee Cheef , 5,2-es, benzines.
    A sógorok megtekintik a terepjárót.
    Joe egyik sógora, jövedelempótló támogatások újításához szükséges
igazolások gyártásával foglalkozó kft. ügyvezető igazgatója megjegyzi, hogy ha Joe jót akarna magának, mégiscsak választana a fölhozatalból, mert ha a terepjáró néhány gumija véletlenül fölhasadna, hát a tengersok pénze sem segítené át a bajon.
    Joe varázsos mutatóujját amerikainadrágja farzsebébe akasztja, rá-
bólint Jévára s szólítja: "C'mon !"
    Mire végzek a telefonokkal, végeznek ők is.
    Joe olyan képet vág, mint Donald Kacsa a Cafe Noir elfogyasztása
után.

    Ezerötszáz dollár soronként -azért ez a feleségemet mégis gondol kodóba ejthette, mert a vacsoránál így szól:
    Mi lenne, ha te is ezerötszázat keresnél, legalább csak forintban,
soronként?
    Éppen egy szójakrém konzervet bontogatok, hogy megkínálhassam
Joe-t valamivel, amit nálunk sertésmáj krémnek neveznek. Leteszem a nyitót, körülnézek és megvakarom jobbommal a bal fülemet.
    Én lennék az Eszterhás Jóska.
    Igen?
    Kiírnám Dudika egyik jómondását az újságba...
    Igen ?
    Ötven rongy
    Hát… Írd ki a madarasat.
    Tőlem nem veszik be glosszának. És ha, akkor se kapnék egy rongyot se.

Este van, este van: a kisebbik lányom zsebszámolóval, a nagyobbik egy plasztik dimorphodonnal, feleségem a műholdvevő távirányítójával kezében alszik.
    Joe áthajol a vállam fölött: -No, lássuk! Én iszom, te írsz, kérdés, mit. Tudod, mi a marketing?
    Az ember kiáll egy nagyszatyor maláj svájcibicskával a Nefelejcs
utcába, és...
    Az az értékesítési koncepció, általában kapacitásfelesleg, piactelítettség esetében jelentkezik, de a transzcendentális csodaiparban vagy a politikában állandóan alkalmazzák...
    A Direct Marketing...-kottyantom.
    A közvetlen eladás az érékesítési koncepció legjellemzőbb formája! -magyarázza türelmetlenül Joe, miközben a kombinált szekrénysort tapogatja, nyilván a titkos bár rejtekajtajának nyitját keresi.
    Megpróbálom nesz nélkül lehajtani a pohárszék ajtaját.
    A feleségem köhint.
    Intek Joe-nak, emelje ki, csendben, a kisvárdai Club 69-et.
    Nemesített burgonyapálinka!
    Szpésl?- néz rám bizalmatlanul Joe.
    Oridzsinel!
    Joe csettintgetve ízlelgeti szájpadlásán a nyírségi burgonyamezők homokjának benzolgyűrűs zamatát, majd így szól:
    A marketingkoncepció szerint a tervek elérésének kulcsa : meg kell határozni a célpiacok szükségleteit és igényeit, s ezeket a konkurenciánál hatásosabban kell kielégíteni. Alappillérei: piacközpontúság, fogyasztóraorientáltság, koordinált marketing, nyereségesség.
    És a megfelelő PR-tevékenység-...szólok közbe meggondolatlanul,
miközben Joe édesanyjára gondolok.
    Te egyszerű! A te eladásod azoknak a dolga, akiknek te eladod magad, hogy a te neved eladja az ő terméküket! Tiszta?
    Igen- mondom, miközben arra gondolok: nem.
   
    Ötkor, mint rendesen, izzítom a gépet, Joe megáll a Cherokee-val.
    Nincs most erre idő, fiú, irány bí-pí.
    Joe valóban mindent tud.
    Szolnokig elolvasom a forgatókönyvet, aminek minden sora ezer-
ötszázat érne, dollárban ha a szerzője, Joe Esterhas szignálta volna.
    Minden lány az út szélén szárítgatja a körömlakkját? -érdeklődik
Abony után Esterhas
    Másik lány,  gidatekintet, barna, szomorú, ő nem rázogat, megkapja Joe szívét, aki fékbe lép.
    A célcsoportoknak megfelelően alakítják a termékvonalak hosz-
szát és szélességét -próbálom kedvét szegni.
    Vagyis? -értetlenkedik Joe.
    Nem ez a szám- magyarázom Joe-nak, van följebb egy lány, negyven éves, a mellei a derékbőségét növelik, szőke és hajszalagja van!
    Ilyenre is van vevő?
    A török kamionosok szegmens.
     
            A forgatókönyvről nem árulhatok el semmit. Ló, kutya és fiatal
orvos is van benne, pirostetős édes parasztházak, pirostéglás könyöklőn
piros muskátli...xyladekorozott ököriga a tornác falán...

    Előszöris a hajaddal kell csinálni valamit! - áll be egy fodrászüzlet
elé a járdára a Cherokee-val Joe.
    Harmincegynéhány éve ilyen a hajam, és...- vetném ellen, de Joe
megfenyeget a mutatóujjával.
    Az a baja a fiúnak, hogy előre fésüli a haját!-magyarázza Joe a
fodrásznak.
    Értem- nyögi értetlenül a fodrász és megérinti dús, rugalmas haj-
zatomat.
    Joe türelmetlen, kapja mutatóujját, a fejem köré néhány ellipszist rajzol, s a hajam máris gesztenyeszín csigákban omlik hátra...

A jóságos rendezőbácsi, akinek a nevére Joe szerint dőlne a pénz
a producerektől, elgondolkodva piszkálgatja íróasztalán az odakészített
kifogásait. -    Hát, nem rossz, határozottan tehetséges, hanem a stílusa, különben
dramaturgiai szempontból sem, hiszen minden szereplő egyformán beszél,
az ötlet különben, hiszen te oly fiatal vagy még...
     Joe félrenyeli burgonyapálinkát, amit ebben a házban szkacsként
szolgálnak föl.
    Tudod te, - ráncigál az utcán- mit csinált ez a filtikak, amikor olyan
öreg volt, mint te?
    Ezt hallgasd meg, Joe! -pöckölöm az állj-vissza kapcsolót.
    "Különben is, én most kompakt megoldásban gondolkodom..."
    Joe mutatja, fordítsam.
    Ő akarja írni a forgatókönyvet.

    Na, innen! - rikkantja Joe s az IFA volánjára dől.
    Megnézem, honnan: a palánki téesz majorbejárójától.
    Most már be van dobva a neved, fiú!
    Igen.
    És figyelj rám: a hajad formázd! És gondolkodj ugyanúgy, mint azok, akik másképpen gondolják: soha ne gondold másképp másképpen!
Nem szabad olyan mindenttudónak látszani!
    Igen.
    Joe kimutat a szélvédőn varázsos mutatóujjával:
    Az Omega előz, finomujjú kéz vezényel a bőrvonatú volán fölött,
Joe egy pillanatra leemeli az autó tetejét, föltolja az equalizer beállítóit:
keringőbe ojtott tangóritmus, a Republic zenekar Szállj-szállj kismadár
nótája romapop stílusban átdolgozva.
    Joe nem vár elismerést, hanem csak egy hy-t int és elillan a szélben.
    Erősen fékezve tágítok helyet az Omegának az oroszok mögött s
arra gondolok, mit csinálhat most Cipő, a Republic énekes-szövegírója,
alias Bódi László költő...