egy színész -korunk Básti Lajosa

                 Korunk Amleth–királyfija  –ismerik az eredeti verziót? Magát őrültnek is tettetvén félláb állva kivárta, míg a sógorgyilkos  lelkismeretétől űzötten meggebed. Arcán személyes tragédiája fintora, tekintetében a műsor iránt érzett gyűlölete a szerek fényén áthúz, szikrázik, s ajkán a hányingerig mély undora ugyanezért DE a szeződése pontjai szorításában a műsort szépen elvezeti: egy jópofa.

korunk kosztolányija, egy (valamely’),

                                                          áll az új, majdnem kész allén. Más könyököl a kiskocsma pultján.  Félszem’ nézik a munkásokat, ugyanolyan márkás hidegtűvel karcolják arcképüket, mint Kosztolányi, ugyanolyan jól s röviden–ám teljességgel értetlenül, mert a világ, aminek az eredeti Kosztolányi még nap –mint nap, szorgalmasan utánament, őtőlük már eltávolodott.

korunk karinthyja

megy az utcán s szembejön vele egy fiatalember keskenyebb orcával ugyan, több hajjal és szakállal, még töretlen, szinte fekete indigófarmerban, gyorsabban, lendületesebben, kis vaddiszó szemeiben gyémántasan metsző vidám csillogás, ’mán tátaná száját, hogy megszólítsa a nagyot ÁM az elnéz a feje mellett gyűlölettől fekete s üres vén vaddisznó szemeivel: Kis takony! S csak oda se böffent.