Lejárt Sanyika és Böske sírjának bérleti ideje. A lényeg azonban a mai történetemben is elsikkad az igazság miatt...
A királylány története semmiben sem számottevő.
Persze azért valami igaza néki is lehet.
Főleg már most.
Például, amikor megmondja a tanácsi csajoknak, tegyenek inkasszót a Kurczpalyi segélyére az ő javára, mert a Kurczpalyi tartozik neki ötszáz forinttal. És még a nagyobbik formátumú ady volt az, amit ő Kurczpalyinak kölcsönadott, de egy kisebb rákócziformátumú ötszázassal is megelégedne, ha legalább annyit visszalátna.
A királylány a tanácsnál soronkívüliséget élvez, mert egy sóműsor ez a lyány mindig, különösen, amikor a papírjaival jön, a mezővárosi érettségijével meg a KÁLÁSZ-tanfolyamával.
Peidlné minden ilyen alkalommal, amikor az ötszázasa ügyében jön föl a tanácsra a királylány, megigéri, ha egyszer is kifürödve, tiszta ruhában jelenik meg, fogadónapon, színjózanon, és az inkasszót is bicsaklás nélkül mondja ki, ő maga adja meg a Kurczpalyi ötszázasát. És még egyet rátesz kamatra is.
Ez a tanácsi csajok igazsága.
A királylány igazsága pedig: A fürdésről annyit szeretetne elmondani, hogy az irodaipicsáknak mindnek van jóillat fürdőszobája, mégse mosakodnak meg reggel, csak besprézik magukat és a szemceruza szedi ki a csipájukat, és majd megnézné őket a jégkonyhában hogy mosdanának meg –és nem fogja ilyesmire pocsékolni a keresztanyja eredeti faspréjét.
A picsák azt mondják: Tessék, most is olyan részeg, mint a segg, beszélni se tud.
A királylány innen az igazság ösvényt a temetőbe látja fölkunkorodni: csak meghalt tán valaki, minden napra esik legalább egy halott, és jár már olyan magasan a nap, hogy valamelyik temetőben ottfogja Kurczpalyit.
Az ösvény a kenyérbolt mellett vág a lentitemetőbe. A reformátusba, ahol a katolikusok a vendégek: az ott bozótos.
Az orgonabokrok az engedetlen fagyban még a tegnapi nap igézetében állnak, zöld deres levelesen. A friss föld szaga iránt halad a királylány. A borostás pofák szalonnás zsírosan csillantak meg, fröccsent a nyál. A szakállas a Kurczpalyi.
Kurczpalyi a királylány feje fölött kezd el számolgatni, ez a harminckilencedik alkalom, hogy a királylány utánajár annak a nyomorult ötszázasnak, ha mindegyikre csak egy felest is számol, már kamatostul leitta rég ez a dinka csaj.
Mint látjuk, mindenkinek megvan a maga igazsága.
Kurczpalyi még elsütötte a viccét a királylány eleje –hátuljáról, meghogy próbálkozzon az, aki a két lyukát meg tudja különböztetni a kűkemény csimbaókok között, ő inkább az elejről venné, az öntisztuló.
Megsajnálták, leültették a friss, meleg hantokra és adtak neki a pálinkájukból.
Kiástátok a Sanyikát és Böskét! –mondja a királylány a pálinkaivás utáni rövidke és különösen tiszta kristálypillanatban, amikor a kápolna kápolna , a távolság a falutól megbecsülhető, a piros cseréptetők az időereszkedés narancsos párájából elkülönböztethetőek, mint iskolatető, tanácstető, a Tóth rektor teteje.
Apád faszát ástuk ki! –dörren Kisvadász. –Ezek a Mariskanéniék voltak –meg se születtél még, amikor letettük az öregcsajt!
A jólsült kenyér színű koponyákat a királylány a hótaposójával fordítja alapjukra:
Lássátok! A kevéshaj a Sanyika, a hosszúhaj a Böske!
A királylány ismeri a sírásókat: Addig bátrak, amíg a kiásottat nem ismerik.
Azonban ha vissza kell látniuk azt a jó vőlegényi zakót, amiben letették az illetőt, bizony, még ők is megsápadnak. A zakó anyagát dicsérik, nyélondzsörzé, még meg is fogják –úgy nem félnek ők. Csak este a kocsmáros sejti, mi volt aznap, amikor A Végső Löketet elvitelre kiadja nekik.
Anyád picsája! –mondja Kisvadász. Ez a 74-es sor!
Nagyvadász köp:
Lássátok: én megmondtam: Te basztad el Jóska. Megmondtam, a kúttól még előrébb van és nem visszább. Kijön a főnök? -annyi lesz!
Milyen sor, bazmeg –tudod, milyen összevisszaság volt még akkor? Nézd már meg egyszer azt a kurva füzetet, bazmeg!
A füzet szerint is úgy van –szólal meg Tenkes.
Senki nem fogja itt kilépegetni a sorokat ide át, a burgyinba, melyik év vót ez, a ’74-es vagy a ’82-es.
A királylány úgy érezte, most megfogta a Kurczpalyit:
Beadlak benneteket a tanácsra, hogy kiástátok a Sanyikát meg a Böskét!
Kurczpalyi úgy érezte, itt az ideje, hogy kifizzesse végre a királylány igazságát. Pár év’ azelőtt még itt az olvasó kedvére jól partiba vágták volna a királylányt, mára azonban már az eljét is eléggé gusztustalannak látják az ilyesmire.
Kurczpalyi, minha pénzt markolna, öklét a királylány arca elé tartja, és gyengédeden, mintegy nagyarasznyi távolságből orrbaveri.
A királylány elzuhan, föltápászkodik, vére –kefebajszát elmaszatolja és nagy durrogva, klaffogva elindul föl a partnak.
Valami igaza lett megint mindenkinek. Nekem is, mert sikerült a kereket az élet vágásában tartani és nem átengedni az illdomosba valami jó kis kúró –szopó angyalnyálahabos tündériességbe. Meg Kurczpalyinak is igaza lett, mégse kellett másik sírt ásniuk, mert az isten se tudja azt a füzetből pontosan ki, Sanyikát meg Böskét, ők meg már régen kikapták az igazságukat, nékik aztán mind egy az, meg a királylány is megakapta már rég, ténylegesen, ami néki jár, meg a tanácsi csajok is: cuzámen.