(termelési riport)

A pumi fülel, jobbra-balra veti magát, izgatottan forog.

Me'an? -szól rá a juhász. Éppen a telefonjával bajmolódott. Új telefon, és ahogy a régi kosbőr tokba próbálná, hát oldalvást benyomódott valami gomb. Nézi, majd vág a gombnak egy ablakot: őrajta nem fog ki semmi.

A kutya már vakkant is. Pedig tilos. Csak úgy nem ugathat, erre van nevelve. Idegen a pusztában negyedóránként is megfordul. Vannak erre más juhászok, aztán a libatelep, ahol most szemetet raktároznak.

Mostmár a kuvaszok is megmozdulnak a gépek árnyékában. Idegen autó közeledik a dűlőn. A kuvaszok ugyan nem kuvaszok, van bennük egy vonó kaukázusi, komondor meg tán kettő is. Mégis a kuvaszvér a legerősebb. Nappal nyugodt, csak idegenre buhog. Éjszaka nem ugat, csak védelmez. A csavargó idegen kutyára hátulról ugrik rá, sokszor csak annyi zajt hallani, amit a marakodó állatok teste puffanása kelt s a vicsorgásuk.

Már látni is a furcsa, újmódi terepjáró bogárhátán megvillan a nap, ahogy a gödrökön billeg. A juhász kiáll a félszer árnyékából, hogy a kutyák lássák és csihadjanak. Úgy vág le az autó a bekötőúton, mintha madzagon húznák: tudja, aki kormányozza, hová jön. A juhász ért az autókhoz, gépész diplomája van. Az ívelt tető a legújabb divat, már hallja a klímahűtők bőgését is. Akárki kormányozza, tudja az illemet: a faragottas díszkapun kívül állítja meg az autót. Azt a húsz lépést gyalog teszik meg. Gyerekfejű szíjas fiatalember s két megtermettebb közeledik. A gyerekfejűnek lehet keresnivalója, két lépéssel elébb jár. A kuvaszkeverékek buhognak formára egyet-kettőt. A pumi ütemesen vakog: elvárja, hogy ráförmedjen a gazda. Nem förmed az, csak a karjával inti hátra. Hanem a kuvaszok legnagyobbika előrelohol a tanyaház sarkáig s az árnyékban figyelmesen elhever. A juhász csak nézi, de nem inti hátra: Ha így gondolja a kutya, őrizzen csak, neki sem tetszenek a gyerekfejű szekrénynagy kisérői. Hátmég a szaguk: az érett, jólkezelt lótrágyára emlékeztető szagú parfümmel bűzölik a friss tavaszi levegőt.

Jó napot kívánok -Simon Gergelyt keresem! -szólítja vidám képpel a gyerekfejű. A juhász már eldöntötte: adósok, nyomozók nem lehetnek, azoknak nem is telik ilyen terepjáróra, meg a kutyák sem viríkoltak annyira. A pumi a fű között igyekszik prüszkölni orrából a parfümök bűzeit. A juhász a farmergatyája farához feni a tenyerét s kezet nyújt: -Jó napot. Az vagyok, Simon Gergely. Miben segíthetek?

Közben a gyerekfejű arcát vizslatja. Ismer ő már ilyen kettőigsetudszámolni ábrázatokat. Nincsen ennek jókedve. Inkább még ideges is. Az a mím, az a jókedvűség csak úgy belenyőtt az ábrázatába: ezzel keresi a kenyerét. Aki napbanéz hunyorog, aki meg sokat tárgyal nagypénzekről, mosolygós, ám a gyomra meg sokat fáj. És nem is olyan fiatal így kézfogásnyiról, mint amennyire a gyerekfeje mutatná.

Vihorláti Alexander vagyok! -szorítja meg a juhász kezét a gyerekfejű. A szekrénynagyok hátralépnek s rágyújtanak.

Gyűjjék hát beljebb -invitálja udvariasan a gyerekfejűt a juhász. Akárki is, üzletember, és az ilyenek, hacsaknem bankosok, sokat nem kertelnek, harmadik szóra a lényegbe vágnak. Márpedig, ha banktól jöttek volna, belépnek mindhárman, és az egyikük feltétlenül nő, méghozzá kurtaszoknyás cicamica a férfiember miheztartására hosszú combokkal kecsegtetni.

A Nemzeti Juhfeldolgozó Vállalat új tulajdonosa, az ÉpKonVex Zrt megbízottja vagyok.

A juhefeldolgozó nevére a juhász szíve nagyot dübben. No, lám, a harmadikra már ki is bökte a lényeget. A feldolgozó tönkrement, de ezekszerint mégis, mint az első présnyi törkölyön, van mit lazítani, talán cukros vízzel is felönteni az utolsó cseppekért. 

Az Ép', az valami építési szakágat jelent, ugye? -böki keserűen. Már visszaszívná, de látni, a gyerekarcú megbocsátóan mosolyog.

Nézze uram, nyilván sejti, nem Ön az első, akivel tárgyalok. Nem a feldolgozó megszüntetéséről lesz szó: ellenkezően: Újra beindítjuk a feldolgozást…

Indítsák csak nyugodtan! -hegyeskedik a juhász.  

Az ÉpKonVex eredeti tevékenysége mellett komoly befektetői csoportot képvisel. Csupa hazai vállalkozót. -A gyerekfejű most két kezét terpesztett ujjakkal az asztalra teszi. Egy dosszié sincsen nála. A juhász nőiesen finom ujjakat várna, erre vastag, bütykös ujjakat lát, a vitorlázás, a hegymászás.

Mi megfordítottuk a szokásos történet menetét! -dől hátra a gyerekfejű. És mintha a hangzókat ízesen csócsálná, bihariasan. Avagy hajdú vagy nyírségi, egyremegy. Tán inkább nyíregyi, mint debreceni. -Mi először a piacokat kutattuk föl, majd állami tőkeinjekciót biztosítottunk s ezután még mintegy négy milliárd forintot gyűjtöttünk a konzorciumba. Forintot! -csupa magyar befektető.

A juhász arcába vér tolul. Pedig nem vérmes ember. Hogy szállatra fordult a nap, már bevág a kisablakon s a nejlon abroszról arcára fény vetül. A gyerekfejű igyekszik arcára komolyságot erőltetni -s ettől még manószerűbb.

Önöknek semmi mást nem kell tenniük, csak amit eddig: Juhokat tenyészteni. Bárányokat… -A gyerekfejű keresi a szót…

Na arrú ugyan elkéstek! -A juhász igyekszik, mintha tréfára fordítaná. A héten gyün ki az olasz a húsvétiakért! Már ahhoz, aki még tart juhokat. Mert én már nem tartok kérem. Ippen az egyik akolsarokban pár birkát. Tűlem gyühetnek -nem maguk az elsők. De ha befuccsolnak, akkor megmondom: az utolsók lesznek.

A gyerekfejű inkább mosolyra vált. Még bele sem fogtunk a beruházásokba. Új gépsorok, klimatizált üzem. A feldolgozás első pillanatától kezdve plusz öt celziusz fokos hőmérséklet, állandó páratartalom. Körülbelül novemberre készülünk el.

A juhász most megsápad. Gyomrába süllyed a vér. Szédül is. Hogy a gyomra görcsberándul, az asztalra könyököl s a gyerekfejűhöz közelhajol. A szekrénynagyok a küszöbhöz lépnek.

Húsz éve hallgatom ezt, uram! -suttogja. Húsz éve klimatizálnak mán, uram, húsz éve gyönnek a gépsorok. Az igaz, hogy magyarok még eleddig nem vótak. Irániak, avagyis a perzsák, arabok -tán még a Jasszer Arafat is járt ideki. Uram, ha énnekem most minden pénzem, amit az ilyesmin elbuktam, ideteremne, összerogyna ez az asztal, magyar forintban értendően! Én még a téeszidőkben is úgy kereskedtem, ahogy akartam. A téesz juhásza vótam.

Csak egy kicsit tenyerel rá, mintha pénzköteget nyomatna le. Mégis  dörren az asztallap. A pumi vakkant a félszer alatt: "Itt vagyok!"

A Valló és Társa már aláírt! -mosolyog biztatóan a gyerekfejű, hátranyúl s az egyik szekrénynagy már adja is át a semmibőlelőkerült vékonyka dossziét.

A juhász hátradől: Most jólesne egy kis pirosbor. Mellébeszélni -de ezekkel?

Ha tárgyalás, legyen az: ő sem kerülgeti: A Vallóék üzletemberek. Nem járnak azok birka után, hacsak nem, mint maguk, autóval. Vallóék aláírtak -én nem írok semmit! Én magamgazdája vagyok. Vótam is, mindig. Nekem csak egy diplomám van, az is gépész. Kipucoltam én a juhokat mind, csak birkát tartok, azt is annyit, hogy magamnak meg az ismerősöknek hébe-korba a bográcsba' legyen.
A gyerekfejű kinyitja a dossziét. Nézze uram, ez a szerződés semmire nem kötelezi -csak bennünket. Ön a határnap utolsó órájában is elállhat. Ha az olasz többet kínál, annak adja. A szerződés csak bennünket kötelez.

Hogy nem ír alá a gépészjuhász Simon, hát a gyerekarcúék sem időznek, van még akol pár ebben a nyár és akácsorokkal sakkozott pusztában. Aztán fel a Nyírségnek s oldalvást a Hajdúságnak, de még Közép-Szolnokban is akad  juhász s át a Tiszán a Jászságnak. Kezet nyújt a gyerekarcú: Simon Gergely nem fogadja, csak udvariasan meghajlítja kissé a derekát.-A szóbeli megállapodás is megállaposdás, uram! -szól mosolyogva.-Isten áldja, jó utat. A gyerekarcú fáradt mosollyal búcsúzik s csípője magasságából integet, mintha türelmet -vagy fenyegetne?


2

Vót mán ilyen, hogy a csét elvették, oszt maradt a téesz, mégis, mitse változott.- okoskodik Nagyferencz Sándor. -Most ezek a tészek vagy mik csak ugyanúgy kolhozok. Közös: nincsen gazdája. Közös: hosszú folyosók irodákkal. Közöskőccségek, aktatologatás, nem kell! Juhászatban soseis vót közösködés. Juhászati ágazat a téeszekben? Nojszen! 

Özvegy Antoni Pálné tartana még ki a tész mellett. Termelő és értékesítő szövetkezet. Odale Csongrádban vannak ilyenek. Vannak más szövetkezetek is, olyanok is, saját kamionjaik fuvarozzák föl pest-nek az árút, meg ahová kell.

Simon Gergely nem másért, Antoni Pálné miatt jött el. Mert ez az asszony még képes és rábeszéli a többieket a közösködésre. De már a csárda parkolóján látszott, nem lesz semmi Antoniné elképzeléséből: negyede se jött el a juhászoknak. -Van a juhtenyésztőknek szövetsége -mire mén? Kevesebb embert kell megvennie a szélhámosoknak. Nagy az alfeőd, ahányan annyifelé: valaki tán csak életben marad! A juhászatot iparosítani nem lehet, nagyüzemi juhászat nincsen, nem is vót,  birka legelés nélkül nincsen, ha legel, jár, ha jár lesántulhat, oszt juhakolnál a legtudósabb állatorvos is csak hümmög, meg kérdez. Ha van kitű -Most tették le a tiszamögi orvosembert, Pista bátyámat is, A Kutyást. -Ezzel Simon Gergely már el is csavarta a szót. A tiszamögi orvosembert, a Kutyás Pistát ki nem ismerte. Okos puli-pumi keverékekkel üzletelő, állatbetegségekben igen tudós ember volt, lovakkal is kupeckedett. Ráadásul a Kutyás Pista igen elleneszólt mindig is a közösködésnek. Még elismételték betyárságairól a százszorhallott, százegyedjére is nevettető történeteket, ittak emlékére pirosbort, előszámlálták, kinek van kanja, szukája a Pista bá' féle pumipulikból meg szín kuvaszokból, aztán ment ki-ki a dolgára. A Nemzeti Juhfeldolgozót már a tévékben is mutatták, a gyerekarcút ugyan nem, hanem valami kőttkalácsképű szemüveges asszony az igazgató, az beszélt, hogy a konzorcium, az állami segítség, mutatták a felújított üzemet, a patikatisztaságot, az idegen kamionok csordáit, ahogy szállítják a húsvéti piacra a bárányhúst.



3

A bárányt aztán aratásra se fizette a feldolgozó. A konzorcium. Sokan a juhászok közül a gyerekarcút szerették volna elkapni. A jufeldolgozónál azt mondták, nem látni sohasem. Egy fél év még nem is tartozás. A multinacionális kereskedelmi óriáscégeknél alap a kilencvennapos halasztás, de inkább már százhúsz az. A zöldségtermesztőktől a frissenszedett árut eleve minden papír, szerződés és ígéret nélkül veszik át azzal: lehet, szemétbe megy az egész. Soha, senki nem látja, hogy az áru kikerül-e a nagyáruházba. A juhfeldolgozó őszre birkákat is átvett, persze hozomra. Antoniné és még más kavaróak a televíziókat hívták, újságírókat. A konzorcium is kavarta a szálakat. A televíziókban spontán tévériportokat adtak a juhászat világpiaci helyzetéről. A recesszióról, a pangásról, aminek a magyar tenyésztők természetesen áldozatai lesznek. Egynémely juhász maga is elhitte, hogy a juhászat, az már valami múzijum, a múlté.

Simon Gergely nem remélt. A maradék nyájakat a nyáriszállásokban hagyta, a juhászoknak vontatott ki lakókocsit. A gabonája meglehetős termett, a kupeceknek nem adta, inkább kitakaríttatta a téli aklokat s letárolta, amit tudott.
Ősziszántásban úgy rendelkezett a traktorosának, merő véletlenségből tévessze el a dűlőt s törjön föl egy darab, ötven hektár védett gyepet: minek az! A gabonaiparban jövőre vagy azutánra már minden a külföldieké lesz, és azok nem fogják engedni a betyárságot: jó ára lesz a gabonának, azt vet mindenüvé.

Novemberre egy juhász felkötötte magát. Nem valami híres tenyésztő. Kellett gondolkodni, mire rájöttek, ki lehet az. Erre már a televíziók maguktól is haraptak. Vivőhír az, az emberhalál. Mutatják az özvegyet gumicsizmában, mackónadrágban: nem is rí. Vásári Piros az, az apja maszekjuhász volt a téeszvilágban is. Csak mutatja a gerendát, amire az ura felkötötte magát. Fekete pólót visel a sídzseki alatt, ez a gyásza, de az a póló is valamelyik fiától maradt, rockzenekar matricája van rajta. Mennek a riporterek s megkérdezik a feldolgozót. A feldolgozó udvarán a kamionok. Serénykednek a csomagolóban az asszonyok a szalagoknál, a munka folyik. Idegen arc, sovány, csontos, eízesen beszélő: az új tulajdonos. A szakmai hozzánemértést okolja. Igen, sajnálja az emberi tragédiát. A megváltozott üzleti környezet. A tőkeerő. A tenyésztőnek rendelkeznie kell tartalékokkal. Igen, a kedvező hitelek segítenének.

Az eldobált gumikesztyűkre közelít a kamera. Egy önakasztás annyira nem érdekes, hogy arra helikoptert béreljen a stáb, csak a regionális tudósító autózik ki. És ha aznap estére kevés a halál, a riportja adásba kerül. Megint felakasztotta magát egy károsult. A feldolgozó új tulajdonosa bizakodó: Néhány hét -még három hónap- s itt a húsvéti piac. Vannak jelentősebb szereplői a piacnak, de a magyar bárányhús íze különleges.

Tüntetőket mutat a kamera. A kétfős stáb bosszankodik. Ha már kijöttek, igyekeznek a hat embert tömegként ábrázolni. Tüntetni se akartak. Úgy kellett rábeszélni őket, menjenek át a szembeni boltba kartonlapokért és kölcsönözzenek árazófilceket. Az operatőr csipejére veszi a kamerát, int, a táblával forduljanak felé. A riporter kéri a kisérőket, családtagokat, álljanak ők is a tüntetők közé. Arra jár éppen a Fogatlan Ember, minden tüntetési riport állandó szereplője. Ajajaj, kiáltja a Fogatlan Ember, aoa, títató! A feldolgozó felszámolás alatt. Macskakörömben a cimkéken az f.a. . A felszámoló lárvaarccal beszél. A hozzánemértés -ő nem nyilatkozik. A vizsgálatok majd feltárják az összefüggéseket. Az állatokat beszállították, feldolgozták, a bevételek befolytak. Az állami tőkeinjekció is. Négymilliárd forint. Négyezer millió. Hiteleket is vettek föl, a bankok is futhatnak a pénzeik után. Hatvan juhászt érint az ügy, nyolcvanat? Százat? Ha semmiért nem fizettek, az árut eladták, hun a píz? -sipítja egy asszony. Sipítson csak: úgyse lesz adásban. A feldolgozóbéliek után nem fizették a tébét, nem fizették a lízingdíjakat, nem törlesztették a hiteleket.

Esemesekben értesítik egymást a juhászok, mikor van adásban az ügy. Simon Gergely is, érzi a combján a kosbőr tokban a telefon zerrenését üzenete érkezett, nem veszi. Most is csak véletlen látja a riportot. Hullik a birka a nyári szállásokban. Mondják, éhbetegek. Hogy a juhászok besegítenek, nem is érdekli. Hogyhogy a birka? -mért nem a juh? Kinek maradt már birkája? A juhokat [a tenyészállatokat] ha megtartják. Azt csak a nyelvész tudósok képzelik, hogy a birka a juh kevésbé illdomos szinonímje, hamintha a krumpli a burgonyának. Egypár kost és néhány anyajuhot. Adásban van az ügy -Ni, a gyerekarcú! Simon Gergely rábök az ujjával a távirányítóra, hallja, mit beszél. A gyerekarcú szemében könnyek, hangjában őszinte remegés: milliárdokat bukott a konzorcium is. Nekik is veszteségeik keletkeztek. Nem vágott profiljukba az ügylet. Nem, felelősség őket nem terheli, minden fillérrel elszámolnak. Sajnálja az emberi tragédiákat. Egy bankárt vesz a kamera: A feldolgozó néhány gépre és járművekre hitelt vett föl, a bank most ezeket az eszközöket visszaveszi, ám kára így is milliárdos nagyságrendű. Ám az új tulajdonos vagyona ennek töredékét sem fedezi. Az új tulajdonos nem nyugtalan. Pánikról és türelemről beszél, minden rendben van, hamarosan itt a húsvét. Ő nem is érti, mire ez a pánik.

4.
Bár hellyel kínálja a számvevő, a gyerekarcú csak félfenékkel ül a székre.
Gyorsítsuk meg egy kicsit -tenyerel az asztalra. Tárt föl a vizsgálat büntetőjogi következményekkel fenyegető tényeket?
    A számvevő elmosolyodik.
    A könyvelésük tökéletes, uram. Büntetőjogi felelősség önöket nem terheli.
    A gyerekarcú már fel is áll. -Tehát nem…
          …morálisan viszont… -folytatná a számvevő.
    Aláírni? -kukkant a dossziék felé.
    Az eszközöket hitelből vették! Eltűntek az állami pénzek, az áru  ellenértéke! Jelentős köztartozást halmoztak föl!
    A gyerekarcú tollért nyúl zsebébe. Mutatja: aláírná, ha volna mit.
    A számvevő torkára hűl a szó. Beh, micsoda piszkos munka ez. Kinyitja a dossziékat s undorral a gyerekarcú elé tolja. Az most, mintha észbekapna…
    Ah! -mégegyszer átnézetnék ügyvédeinkkel a végleges szöveget, ha lehetséges.
    A számvevő a dossziékat visszaveszi.
    Ímélben átküldöm, holnapután.
    A gyerekarcú bosszankodást tettet. Ah, az ördögnek tartoztam ezzel az úttal -Tehát holnapután!
    Ugyanebben az időben! - szól kőarccal a számvevő.
    A gyerekarcú köszönetet int s lenéző mosolyal kihátrál.
    Spekulánsok! -köpi utána a szót a számvevő, de a gyerekarcú csak oda se ránt, nesztelen teszi be maga mögött az ajtót.