Mintha virág nyílását figyelnék, alig telik az idő.  A mónárok mindig nagyon okos emberek vótak -Molnár bácsi egyik bölcsessége ez. Molnár volt egyébként is, de ez már nem számít. A bolondok szobájában rádióval kergetik az időt. Mesebeli altok turbékolnak, műnevetés bugyborog a gondosan előkészített poénokon. A beszédet nem szeretik az ingyenélők. Ezeknek rádióra sem telik, mindenestül adták el a fejük fölül a tetőt. Ott ülnek az ingyenélők, sasolják a bárónőt, tavaly egyszer mind a két melle ki volt egészen egy hisztériás rohamában, az idén tavaszon pedig az egyik. Persze nem báró. Viselkedése miatt csúfolják annak. A mónárok mindig nagyon okos emberek vótak -mondja Mónár bácsi. Néha akad újonc, aki felfigyel. Még a régi rendszerben Molnár bácsi egy molnár-történettel folytatta. Két agyvérzéssel azelőtt Molnár bácsi még faragott is, bicskával, mindenféléket, szálló sast, ugró szarvast, darálót. A daráló elrontott szélmalomnak látszott. Forgott annak mindene, aminek forognia kellett. Molnár bácsi gyerekkorában láthatott ilyen széldarálót. A hengermalmon, ahol dogozott, dísznek volt vasból egy kis malom-szélkerék, amíg a verescsillagra nem cserélték.

Beszélnek megint a rádióban, kis jóformán tenyérnyi készülék, Poósnénak küldte a lánya Svejcből még azelőtt. Fa hatású fóliával vont, méteres, vastag antennával és a hangja csodálatos. Ilyen kis rádióból!

A beszédet Héhó szereti egyedül. A vín gyerek. Mindenki irígyli őt, mert valóban bolond, annyi az esze, mint egy ötesztendős gyermeknek. Szavak béli összes tudománya a neve, hó, és hé. Amikor a digitálisan gurulós kövérre hízlalt althangú bemondónő eröltetett kacagását meghallja, a rádió felé mutat, mintha látna valamit és azt mondja, hó. Míg élt, a nővére gondozta. Valamit láthat ilyenkor, sütötte ki A Tanár úr, talán a nővérét. A Tanár úr, már senki nem emlékszik, mikor, meghalt, tavaly előtt? Időnként azonban valaki elismétli A Tanár úr sejtését Héhóról. 

A nővérkék a kis fenyőnek látszó valamit már kedden kirakták a pult sarkára. Zolinővér előpakolta az égők miatt, mert ha egy kiég, az egész nem világít. Zsombolya a pedofil ott sunnyog megint. Ilyenkor azonban nem zavarják el, hagy legyen karácsonya egy kicsit. Zsombolya ugyanis kukkoló, nem hagy föl a disznóságaival, pedig már két éve annak, hogy Zolinővér felpofozta és büntetésből az igazi bolondok szobájába költöztette a régi szárny lefalazott folyosójánál. Ahol Héhó is lakik. Zsombolyán semmit sem látni, nem győzi elégszer hangsúlyozni, hogy egy 19 és féléves óvónő nem kiskorú, szabadakaratú felnőtt nő és azóta nagymama.  Zsombolya egy botot hord magával s ha nem felejti el, időnként biceg. Ő az egyedüli, akitől félnek a nővérek. Elvégre, ha egyszer megtette, megtehette többször is, csak nem derült ki s megteheti velük is.  Az óvónő elköltözött, mára tán már nagymama. Zsombolyát pedig a hátszél fújta ide. Mindenét elitta, elkártyázta s a maradékból befizette ide magát.

A nővérekből jóformán csak a fejük búbját látni, ahogy ülnek sorban a magas pult mögött. Ők az egyik tévét nézik, a pult a kistársalgó egyik oldala. A tévék stúdióiban is mindenki jól érzi magát, bár a mesterséges altok és vidám basszusok nem annyira göndörek. Molnár bácsi, amikor még tudott beszélni, el is magyarázta, hogy ezekből az új tévékből a hangszórót már kispórolják. Javított ő jónéhány ilyet is.

Most Lacikirály javítja a tévéket, rádiókat, a luxusszobában van kettő is. Lacikirályt is valami érte, s még az intenzíven feküdt, amikorra a rokonai cocpoltháznak eladták a feje fölül a viskót. A bíróságra ment s ennyit tudott elérni, hogy a rokonok szereztek valami orvosi papírt, ami alapján ide betehették. Lacikirály a kijárósok egyike, vele hozatja az alkoholmentes sörét Zsombolya. Lacikirály csinálja meg az a sok mindenfélét, amit Molnár bácsi az utolsó szélütés előtt megcsinált, ő volt az inasa. Légteleníti a rendszert, a fűtéscsöveket vagy a radiátorokat. Molnár bácsi ilyenkor odaoldalaz és fél arcán ránganak az izmok, helyesel vagy ellenkezik is időnként még mást is mond, mit azt, hogy a mónárok aztán, azok okos emberek vótak. Például azt mondja, hogy Latú a morbe dohtál idemó!

Héhó, ha elúnja a báróné melle látványára való várakozást, a luxusszoba elé ül jószagot szívni. Boris mama állandó tanyája ez, mert csak kettővel kell arrébb raknia az ülepét s máris a luxusszoba piros szobavécéjébe végezheti dolgát. Boris mamának is van egy bölcsessége, mégpedig az, hogy "Látsz-e itt cigányt? Bezzeg a cigányok nem hajítják szemétre az öregjeiket!" Ez a két mondata Boris mamának, amiben nincsen trágárság. Boris mama lábai ólomoszlopok, igen meg kell gondolnia, merre s hány lépésre távolodik el. Csapos volt, két kövér karját maga előtt tartja, mintha ölelne, mutatja, mekkora csöcsei voltak. Aztán az egyiket ellendíti, mekkora pofont is kapott az a vendég, aki ráemelte az ő csecsére a kezét. Még a Hangya vendéglőjében kezdett. A nővérek gyűlölik s ennek a vége egyszer csak az lesz, hogy valami módon kiteszik innen. A luxusszoba lakói az ájtatosok is. Orvos özvegye, szövetkezeti igazgató özvegye, csupa úri hölgy. A Lilahajú Csátonyiné ura a takarékszövetkezet elnöke volt. Így vénségére lett ájtatos. Mind a két pap bejár hozzájuk és még a jehovák is.

Zsombolya, Héhó , Lacikirály és még ki tudja, melyik férfi számára még ünnep a jehovák érkezése. Egészen fiatal nők, nyakig beöltözve nyáron is, vastag posztó kockás nebámuljszoknyák vastag harisnyák. Hamvas, festetlen arcok, kis szatyorban a szórólapok, kezükben kistáska, abban biblia. Csátonyiné okoménikus, a többiek pedig elviselik, mert a legtöbb luxus a szobában Csátonyinétól való. Csátonyinénak ráadásul igazikarácsonya van, amint megjön valamelyik gyereke a téli nyaralásból, magukhoz veszik egy hétre, tíz napra, mikor melyik, megegyezés szerint, a lánya közgazdász, a veje híres ügyvéd, Doktor Lendvay Péter, ezt mindig végigmondja, mintha valakinek is itt ismernie kéne a nevét.   Ismerős is ez a név mindenkinek, egyre többek szilárd meggyőződése: a televízióban már többször is látták.

A luxusszoba illatát élvezni, ehhez huzat felől kell ülni, mert a következő szoba a húgyosoké. Más szobában is vannak pelenkázottak, de ebben a szobában mindenkit pelenkáznak. A főnővér a húgyos szobát direkt rakatta a luxusszoba mellé, hagy bosszankodjanak a vén picsák.  Boris mama időnként pórul jár, mielőtt leülne, meglátja valamelyik nővér és odainteget, ne üljön megint a tilosba. A luxus szoba lakói többször felszólaltak a húgyosok miatt, azonban a kérdést igazából nem lehet dűlőre vinni, a húgyosoknak a pelenkatároló mellett kell lenniük, viszont a luxus szobán kívül más e célra alkalmas nincsen, vagy túl kicsi vagy túl sok az ablak vagy udvari vagy a zajosabb utcára nyílik. A bárónő szerint a főnövér politikus alkat  és ezt az ítéletét minden érintett szörnyülködve hagyja jóvá.

Kisebb események mindig vannak, például Zsombolyának valamikor novemberben, nemsokkal halottak napja után, lett egy tízezrese. Már látták többen is, a főnővér meg is mutattatta vele, mert fölmerült a gyanú, hogy hamis. Csoda, hogy őrzi Zsombolya azt a tízezrest. Dr Illyas, a vezető behívatta az igazgatóiba is. Zsombolya ésszerű magyarázatot, azt adott, de a bankjegyet magánál tartotta. Mindenesetre azóta Illyas is azon van, valahogy kitehesse innen Zsombolyát.

Mikuláskor meghalt Csátonyiné egyik unokája autóbalesetben. Sírt is Csátonyiné, bár azt az unokáját nem is látta soha, mert a legidősebb lányával egyáltalán nem tartja a kapcsolatot. Mégis, ez a hír azért rettenetes, és napokon át lehetett erről beszélni. A régi, lezárt szárny előteréből rálátni a pizzériára, ahol a helyi fiatalság gyülekezik, bőgetik a motorokat, csikorogtatják az autót kerekeit.

Molnár bácsi most a pultig küzdi magát, nekidől s beszól a nővéreknek: A molnárok ám nagyon okos emberek! - A nővérek össze sem néznek s kórusban válaszolnak: Tudjuk jól, Molnár bácsi! A kórus összhangzatán aztán jót nevetnek. Molnár bácsi ajakszéle is meg-megrándul. Arra gondol, hogy ezek az asszonyok itt, mind élő, eleven hús, tisztára fürdetett, csupa fehérben, letelik a munkaidejük és hazamehetnek, folytathatják vagy megkezdhetik a sütést, liszt szitál a savanykás illatú gyúródeszkákon, aranybarna barackdzsem ragyog a késen, karácsony hete, frissensült mézeskalács.

Héhó is odaáll, most csak nem kergetik el, amikor a fényesvilágítószöld ott áll a pult végében. Elsunnyog Zsombolya is. A tízezres kiderülte óta különösen figyelni kell , hátha tényleg valami nagy disznóságot csinál s akkor innen kitehetik. Piri nővér csak legyint, hogy aztán majd ez is fölmegy hajléktalannak Pestre, mint az a hogyhívják Róbert s taxival hozatja haza magát. Egy kiskosár kinderbujénót meg raffaellót meg ilyesmiket, kávét, cigit, konyakot, adott be nekik, pohárrázással egy délelőtt többet keres, mint akik rabszolgabusszal járnak föl Pestre Katus mami zöldségválogatójába tizenháromórázni. 

Karácsony van, gépsonka a kenyérben. Dzsinglbenz a rádióban. A képernyők pirosak a mikulásoktól, mert a Szantaklá  az ökoménikus. Csátonyiné tudja ezt, az unokája, aki igazi író, elmagyarázta ezt neki tavaly.

Szürke műkenyérre szorosan fóliázták a gépsonkát és egy csoki is jár, valamilyen szelet, az epres a legjobb. Műkenyér, műeper, ha még meglenne Oláh bácsi, a hentes, el is magyarázná, miért és mitől mű az a sonka, de gép, ez a lényeg, finom. Finom és nedves. Zsombolya részegen pinát szokott csinálni a gépsonka szeletből s bohóckodik vele, de évente négyszer van gépsonka, úgyhogy ez elég ritka műsorszám.

A luxusszobából undorral kiadják az ilyesmit, leginkább Héhó és Boris mama a szerencsések. Csátonyiné csak barna kenyeret eszik. Molnár bácsi, a régi, aki még sokat beszélt, ezt is elmagyarázta, mint föstik malátával barnára a gyönge minőségű rozsos lisztet. Zsombolya egyszer pinát készített egy gépsonkából és azt a disznóságot megmutatta Héhónak, aki persze semmit nem értett, de vigyorgott, főleg, mert a művet aztán megehette. Ezzel telt ki itt végképpen Zsombolyának, Garamné felszólalt az igazgatóúrnál, aki megígérte, hogy keres olyan kapcsolatot, ami magasabb a Zsombolyáénál.

Ma hamarabb jön a váltás, mégis, szenteste van. Ez a megegyezés, a lányok a szentestét, az asszonyok meg a szilveszter áldozzák be így. Héhó a falhoz lapul, és még Zsombolya is, meg előkerül ilyenkorra a teljesen süket Takács bá', akinek a fején régi honvédségi sapka van, de senki nem tudja miért, mert az öreg teljesen süket s a zöldhályogtól nem látja, mit integetnek neki kaszálva a feje körül. Ő a sapkát nem hagyja, csak orvosi vizsgálaton vehetik le a fejéről.

 Jönnek be, sorban, a három nővérke, fiatal lányok, hideg levegő elektromos szikra illata gomolyog a nyomukban a húgy, fokhagyma és hypóbűzön át. Héhó szája sarkán megcsurran a nyál, az egyik finom dzseki a keze fejéhez ért.

Lukácsné kiszortírozta a lányoknak az andaxinokat. Ma este hamarabb és többet diktálnak be és nincsen mese Jancsóné is beveszi szépen. Van, aki kap altatót is, A Fehér Asszony, akinek senki se tudja a nevét, halálsápadt, szikár, magas nő, legföljebb, ha WC-re kel föl meg enni, meg bevenni az andaxinját, amit a szobatársaitól elkunyerál, Jancsóné például az egész adagját neki adja.

Zsombolya az alkoholmentes sörével veszi be, a hátába ültetett tabletta, a nyugtató és az alkoholmentes sörben a századezreléknyi alkohol együttesen régi reflexeket ébreszt.

Piri nővér még aggódik Zsombolyán, hová tűnhetett az a disznó, de a többiek leintik, hátha végre valami disznóságot csinál s akkor kitehetik.

A báróné tudja is, hogy mit. Bár Csátonyiné már megkérte, mellőzze az ilyesmit. Fiatal cigány lányok, egészen fiatalok, még iskolások flangéroznak sötétedés után, méginkább éjfél előtt a pizzéria környékén és Zsombolya azokból egyet megfizet a disznólodásért. És még a báróné részletezte is azokat a disznóságokat. Lengyelné ezért kérte meg, inkább, ha lehet, ne. Valaha a báróné is a luxus szobában lakott, de a pénze idővel egyre kevesebbet ér. Ahogy egyre ritkábban tudott beszállni a közös költségekbe, hetente egyszer kisvendéglőből igaz ételt hozattak, annál gyakrabban fordult elő, hogy a többiek kisebb szivességeket kértek, akkoriban a báróné még kijárós volt. Amikor aztán Pötyike, aki egy régi, mára elfeledett nevű orvos asszisztense volt, vénlány, el akarta cserélni az ágyát, ami a szoba legjobb helye volt az ajtó felől, de a szekrényes oldalon, felháborodott, hisztérikus jelenetet rendezett, letépdesve magáról a ruhát s megint a pszichiátrián kötött ki. Pötyike története a legromantikusabb és izgatóbb, Pötyikét a fia Bécike nyáron szokta elvinni , s azalatt a két hét alatt a szoba lakói sokszor-sokszor elmesélik egyre szinesebben, Pötyike gyalázatos és megható, romantikus és bűnökkel terhes történetét. Pötyike olyan zagyvaságokat hord össze, amit állítólag Dr Kelementől hallott, mint például az az állítás, miszerint lassan megőrül az a nő a váltakozó kor után, aki nem szült gyereket és ezért nemzett gyermeket, Bécikét, az orvos az asszisztensének, ráadásul a felesége tudtával. A községi plénum elé is került az ügy, ennek a plénumnak a tagja volt Csátonyiné ura, a szocialista erkölccsel összeegyeztethetetlenek tartották az esetet, ám Dr Kelemen nyilvánosan mindent tagadott. Ráadásul Bécike, ha csak az országrészben is jár, bármekkora a kerülő, meglátogatja Pötyikét. Pötyikét látogatják az egész otthonban a legtöbbet, évente akár hat-hét alkalommal is. Törvényszerű ez, mutat rá Csátonyiné, hiszen Bécike az ország másik végében lakik. Kiss Miklósék, akiknek nagynénje a névetelenasszony, itt laknak srévizavi, a pizzéria mögött, száz lépésre, és eladták a feje fölül a tetőt, ezért soha nem látogatják meg és nem is viszik ki magukhoz még az ünnepekre sem.

Héhó a nővérpulthoz ül mozizni. A lányok nem kergetik el. Jó cigiszagot érezni, a belsőszoba kisablakán fújják ki a füstöt, és éjjel, ha már a nagyjanép alszik, megengedik, hogy a csikkeket végigszívja ő is a kinézősablaknál, amin nincsen szúnyogháló. Ilyenkor Héhó ki is néz, majd kiesik, óriásit, sokkal nagyobbat lát a világból, bár ilyenkor, amikor ezt az ünnepek-et mondják, senkit nem látni az utcán. A csikkek finomak, nyálasak a lányok ajkaitól, Héhó azt a szippantást sem hagyja meg, ami a szűrő hüvelyébe került utolsó dohányszálakat illeti… Héhó ünnepek-kor egész szál cigarettákat is kapott azelőtt, amikor még volt olyan szokás, hogy az emberek kínálták egymást cigarettával, ez olyan régen volt, amikor még a nővérek a pultnál is rágyújtottak.

Hogy a lányok hamarabb jöttek és egy asszony-nővér sincsen az éjszakások között, durvul a helyzet a piás szekcióban. Illyas három alkoholistának is engedélyezi a kijárást, ezek hozhatnak be ilyen kivételes alkalmakkor italt azoknak, akik nem mehetnek ki. Valamint egy konzervdobozt állítanak az előtér asztalára és egyszerűen rágyújtanak. Ezen minden ünnepekkor vita van, mert a füst lassan előregomolyog s előbb -utóbb a luxusszobáig is elhat. Márpedig a luxusszobában mobiltelefonok vannak, Pötyikének képes, videós. Pötyike szerint a mobil kezelése egyszerűbb, mint a könyvelőgépeké volt, és pár év múlva már Illyasnak is lesz, és akkor képes tudósítást adhat majd az állapotokról, amik a távollétében kialakulnak. Szörnyű felháborodás fogadja Pötyike jóslatát, ki a fene akar élni még három-négy év múlva is? Pötyike telefonja azonban annyira mégis képes ráijeszteni  az alkoholistákra, hogy időnként kereszthuzatot csinálnak.

Héhó latolgat: Az alkoholistáknál akár egy egész cigarettát is kaphat mindjárt, a lányok viszont finom, jóízű látvány. Göndörség, jószag, csiklandás. Héé! -int a lányoknak Héhó és elcsoszog a dohányzó kupé -ba, bár korai még az idő arra, hogy egy egész cigarettát kaphason, de egy királydekk azért ilyenkor már leshet, főleg, ha Zsombolya is kiült már.

A luxusszobában nagy a készülődés, bár az éjféli miséig még nyolc óra van hátra. Csátonyinénak még a régi jóvilágban is elnéztek ennyi klerikális elhajlást, hiszen maga a tanácselnökasszony is ott ült a  kórusban fönt, kulturális érdeklődésből, mert mise után a kántor játszott valamit Bach-tól. (És valószínű, hogy aztán éppen őtőle tájékozódott a plénum a klerikális elhajlókról.)

Piros betűkkel a legnagyobb méretű ragaványlapkára maga a főnővér írta föl pirossal   : ZSOMBOLYA!!!!
Az egyik lány ujjával lebbenti a lapkát s ajkát pityeszti: Egyiküket sem izgatja Zsombolya tízezrese. Ők a maguk részéről vastagon tojnak a karácsonyra is meg Zsombolyára is. Nekik elég az, hogy a cserével hallgatólagosan az átpelenkázás is rájuk maradt. Annak ellenére, hogy hárman magukat pelenkázzák, tizenhét embert , öt magatehetetlent kell tisztába tenni.

A lányok kihozzák a belsőszobából a karfás foteleket s azokba ülnek ki a pult mögé, jó mélyen, a fejük búbja se látszik, mindegyikük fülében piciny hallgatók, mind a maga zenéjét hallgatja.

Héhó szeretné azokat a fülhallgatókat. Egyszer az egyik ápolólány nem figyelt és Héhó ezt kihasználva megnyalta a pultra dobott fülhallgatóját, ami finom, keserű volt. Régente Héhó pénzeket szopgatott, de az alumínium érmék eltűnésével erről leszokott. Elemhez pedig már csak igen ritkán jut. A takarítónők meg szokták kérdezni Héhót, pinát nyalna e, amire Héhó lelkesen bólogat, hiszen lelki szemei előtt megjelenik a finom gépsonka. Göblyösné megsajnálta és elmagyarázta neki, mi a pina, de Héhó továbbra is vigyorgott, sőt, méginkább, ha a pina gépsonka alakú és olyan finom. Göblyösné szerint, aki lánykorában végigolvasta Alberto Moravia magyarra fordított könyveit oda-vissza négyszer, szóval Göblyösné szerint Héhó huncut, mint az ördög és megvan a magához való esze. Neki is, hiszen a tétova gondolatot, egy Moravia-motívum emlékét, mint legyet arca elől, hessegeti el...

Egyszer minden véget ér, ez a szenteste is megvolt, elmúlt. A Főnővér semmi másért, csakhogy Zsombolyát végre lebuktassa, már hajnalban beront. A lezárt szárny egyik termében meg is találja, amit remélt, az oltári disznóságot: Itt tivornyázott Zsombolya, mindenütt pizzásdobozok, némelyik pizzáról már csak a feltétet falták le, alighanem a bolondok szobájából.