az eredeti felvétel -és nem is az intenzíven, hanem azután.. csak az intenzíven jobbak voltak az ablakok, az égkék tortaszeletek... és tényleg integettek a fenyők és ...
a de Sade márki blog írójának
[Az öreg nem sokat beszélt már. Néha felnyögött, megkapta a tablettáját, aludt tovább. Néha ébren hagyták, akkor evett. Tisztába tették, lemosták szivaccsal. Egyik éjjel nem tudtam aludni. Az öreg csak nyöszörög. A többiek horkolnak, valaki haláltusáját vívja az ágyfüggönye mögött, hang nélkül, csak a lepedő zizeg. Az öreg kosarat formál bütykös ujjaiból s nyújtja, kér, kér valamit. Jön a nővér, a mézszínhajú kis kövér, ránk néz, megy tovább. Eltelik vagy fél óra, az öreg nyög, könyörög. A nővérke besiet, gyorsan körülnéz, alszunk-e, majd előveszi jobb mellét és kis pukedlivel az öreg kosarat formázó ujjai közé a tenyerébe illeti. Gyorsan! - már el is tette, már ki is ment. És akkor az öreg óriási erőfeszítéssel fölemeli a fejét s hozzá a tenyerét, lenyalja. Szólítom, nem reagál, lóbálom a karom, hátha látja, nem, azt hiszem, nincs magánál. Még erre fordult az ágyban, aztán arra, aztán hajnaltól különösen csöndes, majd mozdulatlan lett, aztán én is elaludtam és reggelre üres volt az ágya és kipakolva a szerénye, az elfüggönyözött ágy felől monoton zizegés, veszkődés tovább....]