Az egyik lány vezet, a másik a telefonját pityegteti. A szokott helyen útinő friss mozdulatokkal rázza magát, ujjai, mintha körmein friss lakkot szárogatna, a közeledő autó felé hirtelen fart forgat. A lány nem mérlegelhet: ezt kell tennie, ez a munkaköri előírás, bármely közeledő autóban ülhet a főnök, a tulajdonos, egy csicska vagy haver.

Ó, mennyi faszt bekaphat ez! –figyelmezteti társát a vezető és fölnéznek. A lány kiveszi ujjai o –jából a mutatóujját és halszemeket kerekít: mert nézni viszont már joga van úgy nézni, ahogy ő akar.

Azonkívül ő tényleg ismer minden történetet.

Szegény –mondja a telefonját pityegtető –az a sok geci! Képzelem, toldja a másik.

Képzelik csak, de már attól is majd elokádják magukat. Az egyik lány a nyelve fehérlepedékes hátát kitolja ajkai közé –hányhatnáját így fejezi ki.

Ügynökök különben –hiszen ki nem az. Egy vezető nyugateurópai befektetési tanácsadócég nyugat vagy keletmagyarországi igazgatói. Igazgató az az ügynök, akinek letelt a próbaideje vagy aki visszaadhatja a vállakozói igazolványát, mert rendesen állományba veszik, mint üzletkötőt.

Egyik lánynak sincsen hosszú haja.

A hosszúhajú az a lány, akiről igértem már, hogy beszélek. Nem jár már busszal –állományba vették. Autót is kapott. Még csak harmadik hónapja csinálja, és máris vadiúj autót tettek alá. Éspersze klímásat. És: „…egyedül mereszti benne a picsáját” . Nekik pedig egy autón kell osztozniuk. Nem lenne különben rossz ez. Csakhogy a területen is osztozniuk kell így. Jobb egy kisebb terület egyedül, mint egy kétakkora négykezesben. Minek oda négy kézzel piszkálni, ahová kettő is elég.

Fasszopó –a két lány így nevezi az egyet, aki nagyon keresztbe van nekik. Az egyik lány zöngésbben ejti a ssz-t, kevéske nyálla. A másik szárazon, rezzenéstelen arccal.

Te láttad a fasszopót a mítingen?

Igen, figyeltem én is.

Nem elég, hogy a lány csak három hónapja csinálja, még ráadásul semmi gyakorlata sincs, azelőtt valami irodán rázta a seggét. Segg, fasz picsa, geci. Hol a matyimba van a táskám. Te megeszed ezt a gecit? (belenéz a másik poharába:) Mi a gecim ez?

Kiállnak pisilni a parkolóba, aztán az egyik a cipője orrával megpiszkál valami rózsaszínt: E! mi ez? Nézi a másik: Koton! –nem láttál még? Hülye! az a szar… bene, az micsoda? Szar? Hülye! egy faszt! geci, csak meg van barnulva!

És így, tovább.

Látom, önöket se érdekli a téma. Én is csak gyakorlok itt, mert be akarok nevezni egy regénypályázatra. Az nyer, aki a legbátrabb. A bátorság pedig a fasz, geci, pina, pinalé, segg, baszás, kúrás, szopás, szopatás, szar szavaknak a lehetőségek szerint leggyakoribb alkalmazása mellett a történetnek egy valamelyest elfogadható formában és magávalragadó lendületű stílusban való kiesztergálásában áll úgy, hogy az egyéb kötelezőelmek közül a közepes fasz méretű kannabisz –szivarok se maradjanak ki, kábé a kokainig lehet elmenni, de ne tovább, főleg ne a végső fázisú heroinisták gennyet könnyező tályogszemei ne pislogjanak.

Persze akadnak, akik bár olyan rezzenéstelen arccal néznek, mint amilyennel a médiaszakértő únja a valóságsót: azért annak a fasz –szopónak mi a vége?

Természetesen a két lány megérkezik a területre. Ma az egyikük viszi a másikukat az első címre s hajt majd onnan tovább a magaterületére. Majd küld esemest, ha már látja a napja végét, de viszont is, nyugodtan jöjjön csak, ha hamarabb végezne: holnap övé lesz az autó, majd bepótolja. Már csattog is a gránitlépcsőn fölfelé, jaj, a piccsába, az ernyője, rálegyint, a társa kiszól, mi a fasz van, á semmi, mehetsz, majd!

A recepcióhoz nem néz oda, csak az ujjaival int a kis recepciós lánynak:

„Jó az ilyen kiscsajoknak, mert, mint a tévét, bámulják el az életüket, azt hiszik, ha elég rövid a szoknyájuk, attól már föláll egy pasinak és majd kiemeli őket onnan: semmit az életről nem tudnak ezek: Éppen csak odadörmicélnek, már jó is nekik, és annyival meg is  elégednek szépen.”

Csattog föl, tovább a lépcsőn.

Az igazgató már várja.

Nem, int a lány, muttóujjával ingáz, á, még egyszer nem bízza rá, mint a múltkoris, most ő vazelinez: mert aztán egész nap nem tud majd leülni.

A lány, szakszerűen, mint nővérke a vénáért a beteg karját, paskolgatja föl az igazgató tagját, keni be vazelinnel, és nem, majd mindent ő, tessen csak az igazgatónak várni, majd ő be is vezeti szépen.

Az igazgató viszont a lányban nem bízik meg, ezért gumikesztyűt húz s az egyik ujját veti a lány végbelébe.

S miközben a lány a szofára térdel, néz le, át az üvegfalon, dülledő szemeire könnyfátyol ereszkedik, s még és szét, ahogy a barom feszíti: hosszú lesz ez a mai nap is.